Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Jánosy István: Sylvester János: Finálé (drámarészlet)
JÁNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁNOS 67 SYLVESTER: Jó. Most az egyszer a kegyed kedvéért. VIOLA (énekel): Egy gyönge kismadár hozzám kezde járni. Virágos kertemben fészket kezde rakni. De azt az irigyek észbe kezdék venni. Madárka a fészkét öszve kezdé rontni. Énekes madárként fészkemből kiűztek, utcára koldulni, szeretkezni űztek. Billogot égettek koldus szép arcomba. Farkasok riogattak susárló vadonba. Hanem a madárka párját nem találja. Párja elzárkózott fóliánsok honába. Hiába énekel tiszta szívből néki: szerelmes énekét szirénhangnak véli. SYLVESTER (rosszallóan de azért némi szeretettel): No te minket jól kiénekeltél! TINÓDI: Fogják ezt a dalt énekelni még sokszáz évig. VIOLA (kicsit durcásan): Mégis az én uram nem szenvedheti énekemet. Tiltja. *í | TINÓDI: Ugyan, Magister uram! El sem hiszem. SYLVESTER: Nem tiltom. Csak haszontalanságnak tartom. Ilyen siralmas időkben ilyen dőre mulatságot. TINÓDI: Haszontalanságnak tartja? Dőre mulatságnak? Ha én Buda ve- szésének históriáját meg a többit gyalog nótában mondanám el, tíz strófát se hallgatnának belőle; ha viszont énekkel mondom az én rossz, rekedt hangommal, kétszer is elmondatják velem egyvégtiben. Bölcs ének csak dalolva ér valamit. VIOLA: No látja, kedves uracskám, én is csak ezt mondtam Kendnek. SYLVESTER: Hát ha eztán olyan énekeket szólasz, mint Sebestyén testvér, azt nem bánom. De nem olyan szemérmetlen históriákat, amilyenekkel a bécsieket bolondítottád! VIOLA: Hát ha még a királynak is az tetszett! A BÉCSI BURGBAN. FERDINAND: Kedves Sylvester. Elégedetten olvastam a Török háború viseléséért peroráló költeményét. Csak az a kár, hogy olyan kevéssé hajlanak rá azok, akiknek meg kéne szívlelniök. A külső hatalmasságok egymást ölik a vallás miatt. Én a török ellen alig adhatok pénzt, katonát, mert azt tőlem Császár bátyám igényli. Ámde magyari uramék is nehezen mozdulnak. Azok buzgólkodnak csak, akiket megtámadott a török, a szomszéd uraság már tétlen nézi. No de hát ezzel nem akarom keseríteni. írása mindenképpen érdemes írás. Különösen jólesett az a néhány költemény, amit szegény feleségem halálára írt. Könnyezve olvastam. Azóta is többször elővettem őket. SYLVESTER: Anna királynő nagyon szerette Magyarországot, ezért őt mi is szívünkbe zártuk. FERDINAND: Mennyit szenvedett fivére Mohácson esett halála miatt! Azóta is meggyászolta minden város elestét. Budavár veszésekor hetekig szólni sem lehetett vele, csak sírt, sóhajtozott.
