Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Jánosy István: Sylvester János: Finálé (drámarészlet)
68 JÁNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁNOS SYLVESTER: Éreztük ezt, Felség. Soraimból Felség is kiérezheti mély, őszinte gyászomat. FERDINAND: Nem is tudom, mivel szolgáljam meg. Kérjen bátran akármit. Ha teljesíteni tudom, nem tagadom meg. SYLVESTER: Gógánfalván van egy kis földem, jószágom, amit 10 évi munkámmal szereztem, de még nincsen a nevemen. Arra kérem Felségedet, adományozza azt nekem és iktasson be a birtokába. FERDINAND: Nyújtsa be a kérelmét írásban a kancellárián és jószerint én nem tartok ellene. SYLVESTER (meghatódva a király elé térdel): Felséged mindig az özvegyek, árvák, szegények gyámola volt. Most is az. FERDINAND (mosolyogva): Kegyed felesége az a széphangú csalogány? Még mindig a fülemben van gyönyörű éneke. Tiszteltetem. Isten vele. (el- bocsátólag int). SYLVESTER: Szolgálatára, Felség. BÉCS. Sylvesterék szállása. SYLVESTER: Képzeld, a király olyan szeretettel fogadott, mint soha senkit! Mikor Anna királynő emlékére írott verseimet említette, kiserkent a könnye. VIOLA: Engem nem említett? SYLVESTER: De igen. Dicsérte énekedet. Miután a verseimről beszélt, egyenesen arra szólított föl: kérjek tőle, amit akarok. VIOLA: És te mit kértél? SYLVESTER: Azt, hogy iktasson be engemet Gógánf alva birtokába. VIOLA (megrettenve): Szent Isten! Miért nem kértél másik birtokot? Mit szól hozzá majd Nádasdy uram? SYLVESTER: Én azt a birtokot megszolgáltam fáradozásaimmal fölösen is. Igazságom vagyon hozzá. VIOLA: Ezt te gondolod így és talán nem is méltánytalanul. De vajon Nádasdy uram is ugyanezt gondolja-e? Nem fog-e megneheztelni, hogy te a királytól kérted az ő háta mögött? Hiszen az még mindig az ő birtoka. Csak használatba adta át neked. SYLVESTER (elvakultan): Lehet, hogy ez betű szerint így van, nekem mégis igazságom vagyon. Hol kaptam meg én Nádasdytól annak a javadalomnak csak a törmelékét, amit Erasmus kapott, vagy Luther?! Luther egy egész kolostort kapott a hozzá tartozó birtokkal együtt. És hol kaptam meg azt a tiszteletet, amit a fejedelmek még akkor is megadnak Luthernek, ha az akár ördögnek, zsiványnak korholja őket? , VIOLA: De te nem vagy hitújító. SYLVESTER: De épp olyan tudós vagyok. És ha Ferdinánd király úgy tisztel és szeret, ahogy azt kimutatta, akkor tiszteljen engem Nádasdy is. És főleg a tiszttartója is! Majd megmutatom nekik, ki vagyok én! VIOLA: Szerencsétlen! Még most sem látod, hogy nem Baselben élünk, nem Krakkóban és nem Wittenbergben, de Gógánfalván. SYLVESTER: Azt azért mégsem tűröm, hogy rühes szolgáik táncoltassanak engem Nádasdy tiszttartója fölbujtására! Ha már ősi jussomból kiborítottak odahaza, ezért akarok végre egy saját birtokot, ahol csak én parancsolok!
