Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Jánosy István: Sylvester János: Finálé (drámarészlet)
66 JÁNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁNOS SYLVESTER: Elevenemre talált. Magam is úgy érzem, jobban járnék, ha levoksolnék akár a lutheriek, akár a pápások oldalára. Ha lutheristá- nak állnék, egyszeriben megsüvegelne engem tiszttartó uram, aki pedig most fennen gyűlöl és másban sem fondorkodik, miképpen mocskolhatna be engemdt Nádasdy uram és saját szolgáim előtt. Feleségemet meg üldözi. TINÓDI: Feleségét? SYLVESTER: Meg vagyok áldva azzal is. Csak énekelne egész évben, mint a tücsök. TINÓDI: Énekelne? SYLVESTER: Azt tud. Inkább csalogánynak született. TINÓDI: Hallhatnám? SYLVESTER: Mostanában nem váltok szót vele. (kimegy és beszólítja). VIOLA (belép. Értetlenül néz a két férfira. Hosszú, zavart csönd). TINÓDI: Tinódi Sebestyén diák ajánlom magamat Sylvesterné asszonynak. Férjeurától hallom, hogy nagyon szépen énekel. Hallhatnám. VIOLA: Nem énekelek már, mivel az uram nem leli kedvét benne. , (Űjabb hosszú, zavart csönd.) SYLVESTER (Tinódihoz): Hallhatnánk a Kegyed históriás énekeiből. TINÓDI: Zavarba ejt, hogy az én kopott hangommal ilyen szépség előtt énekeljek, aki maga is énekhez tudó. SYLVESTER: Ne zavartassa magát, Tinódi uram. TINÓDI: Énekelek Budavár veszéséről és Török Bálint fogságba eséséről. Siralom adatik sok rendbéli népnek, Ki hírével lészön föld kerekségének, Mert vége lön immár mi víg életünknek, Estevén fogságba kegyes vezérünknek ... Benn Erdélyben lön János király halála. Ottan ő udvara igen megpusztula. Urakban egynéhány mert ott meghasonla. Kik miatt ez ország itt mind elpusztula. (Violát láthatóan meglepi a dallam szépsége, úgyhogy a további versszakokat szöveg nélkül együtt énekli Tinódival.) TINÓDI: Ágyukkal németek ottan kerülőnek, Kincses Buda alá hamar sietének. Törést és nagy rontást ők hamar tevének, Azért az Budába nem férik őzhetének. TINÓDI: Micsoda gyönyörűséges hang! Barátom, Kegyed ilyen kincset őrizget a hajlékában. Ilyen tündér fülemülét! VIOLA: Nem becsül ő engemet. TINÓDI: Énekeljen valamit Kegyed is. VIOLA: Csak akkor, ha az uram kísér. SYLVESTER (dacosan): Nem! VIOLA: Akkor nem éneklek. TINÓDI: Ugyan Magister uram, miért nem akarja kísérni? SYLVESTER: Mert megfogadtam, hogy nem kísérem többé. TINÓDI: De az én kedvemért.
