Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Jánosy István: Sylvester János: Finálé (drámarészlet)
JÁNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁNOS 65 ség... Hét éve nyomtattam meg és nem adtam el belőle ha húsz darabot. Kemény nyakú nép ez a miénk. Végveszedelmében sem akar megtérni, Bibliát olvasni. TINÖDI: Láttam belőle exemplárt Abádi mesternél. Szép munka. Ha egyszer még megérném, hogy énekeimet is így kinyomtatták légyen... SYLVESTER: Beajánlom Kelmedet Nádasdy nagyságos uramnál. Talán ő ad rá pénzt. TINÖDI: Pénzt könyvre, amikor várak építésére sem futja, s ezért veszi be egymás után a török?! Nem remélek hozzá. Tudja, hogy van ez a mi mesterségünkkel. Amikor minden omlik, a könyv ebnek sem kell. SYLVESTER: Akkor miért erőltetjük mégis? TINÓDI: Una stilus victis nullám, sperare salutem — Ha már nem reményiünk semmi reményt, akkor már úgyis mindegy. Csináljuk a lehetetlent is. SYLVESTER: Lelkem legbelső zugolyát nevezte néven Tinódi uram. Magam is így teszek, habár tudom: hasztalan. Mert ki ránt kardot az én szépen csiszolt hexamétereim hatására? TINÖDI: Miért írja Kegyelmed latinul? , SYLVESTER: Dejszen írhatnám magyarul is. Hiszen magam mutattam példáját először, milyen szépen csöndül a hexaméter magyarul is. Azért írtam mégis latinul, hogy értsék a nyugatiak, észhez térjenek és segítsenek! TINÓDI: Azt várhatja Kelmed! Azok csak a maguk dolgában sürgődnek. SYLVESTER: És most teljesen elvette az eszüket a hitújítás. Nekünk a legrosszabbkor jött. TINÓDI: Jól jött az nekünk. Mert ha testünket a török agyonveri is, a szellemünk fölébredett. És ezt a hitújítás tette. SYLVESTER: Tette azt már a nagy Erasmus is. TINÓDI: Ébresztgette a tudósokat, mint Kelmed, meg a Nádasdy-féle okos urakat, de nem a kétkezi népet. És nekünk most a kétkezieket kell megokosítanunk, hogy föltámadjanak a pogány ellen. Ahhoz az urak kardja nem elég. SYLVESTER: Engem erre ne tanítson, Tinódi uram. Magam is praecep- torlkodtam Sárvárott 10 évig — tanítottam, palléroztam a nép fiait. TINÓDI: Igaz. Ha Melanohthon, mint mondják, praeoeptor Germaniae, akkor Sylvester János: praeceptor Hungáriáé. Azért mégis le kell voksolni a hitújítás mellett. SYLVESTER: Luther mellett? Ugyan?! TINÓDI: Luther mellett. Mert ő tanította először, hogy nyilván vagyon az Atya Űristennek jó volta, hogy a halandókat életükre nem az ő érdemükből, hanem az ö irgalmasságos jó voltából különb-különb ajándékával szerette meg és látogatta. És ezt nap mint nap érzem és élem, mert kegyelemből élünk. SYLVESTER: Kegyelemből és jócselekedetekből. A Szent Írás a hittel a jó cselekedeteket egybefoglalta. Mert amiképpen a hit hiábavaló a jó művelkedet nélkül, a cselekedet is haszontalan az igaz hit nélkül. TINÓDI: Nem azért mondtam, hogy vitát kezdjek a tudós teológussal: szegény, kardforgató, nemtelen embernek nincsen is tudományom hozzá, de csak azért mondtam, hogy ha a világ té és tova áll, a magunkfajtának döntenünk kell, hogy té vagy tova, különben tétova ember lesz belőlünk, és úgy járunk, mint a Buridán szamara, amelynek elibe tettek szénát és zabot és addig gondolkodott, melyikből egyék, mígnem éhen halt.
