Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Jánosy István: Sylvester János: Finálé (drámarészlet)
JÁNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁNOS 63 DIÁK: Biztos a Kegyed szépségéről. VIOLA: Na, na! Azért ne hízelegjél! DIÁK: Én csak az igazat mondtam. Azaz még az igazság felét sem. VIOLA: Bárcsak más mondaná ... DIÁK: Kicsoda? VIOLA: Az uram, Jánosmester. DIÁK: Az a vén fülesbagoly? Én ha kegyed volnék, rá se füttyentenék. Hiszen mindenki csak kineveti. VIOLA: Kineveti? Kik? DIÁK: A diákok. Vén BUHU. így hívják. Hozzá még sánta és göthös. És olyan a képe, mint egy félresikerült ördögnek. VIOLA: Ne hidd, hogy ha az uramat ócsárolod, azért a kegyeimbe fogadlak. DIÁK: Hát akkor mit tegyek? VIOLA: Tanulj meg olyan jól lanton játszani, mint János mester. DIÁK: Akkor enyém leszel? VIOLA: Akkor talán. DIÁK: Mert fiatalabb vagyok. VIOLA: Meg csinosabb is, ezt nem tagadom. DIÁK: Remek. Ezzel magad is elismerted, hogy az urad félresikerült ördög. VIOLA: Szemtelenkedéssel nem érsz célt nálam. DIÁK: Hát mivel? VIOLA: (kihívóan) Találd ki! DIÁK: Avval, hogy a legalázatosabb könyörgésemmel kérve kérlek, gyere föl az én szerény kis diákszobámba. VIOLA (fölkacag): Ez még nagyobb szemtelenség! JÁRÓKELŐK (figyelik őket, összesugdolóznak. Néhány diák tüntetőén köszön.) DIÁK: Nem szemtelenség. Kétségbeesés. Az igazi és legőszintébb első szerelem kétségbeesése. VIOLA: Hányszor mondtad el ugyanezt és hánynak? DIÁK: Soha senkinek. Csak neked. VIOLA: Hiszem, ha akarom. DIÁK: Akard! VIOLA: No majd meglátjuk. (Bizonytalankodás után mégis fölmegy a diákkal. Ott fönn mindketten vetkeznek.) DIÄK: (végsőkig felizgatva feléje nyúl): Ne vondd el tőlem magadat! Nem élem túl, ha visszautasítasz! VIOLA: Meggondoltam. Hagyj békén. Nem akarlak. Hagyj elmennem! DIÁK: (kétségbeesett gúnnyal): Inkább kell az a rusnya fülesbagoly. VIOLA: Orcátlan! Ne merj róla így beszélni. Egyáltalán ne merd a nevét a szájadra venni. DIÁK: Hát ennyire vagyunk? Ennyire szerelmesek vagyunk? Abba a bőgő vadszamárba? VIOLA: Játszanád úgy Bakfark Bálintot, mint az a bőgő vadszamár. BÉCS. Sylvesterék szállása. SYLVESTER: Hát te hol voltál? VIOLA (hetykén): Annál a diáknál. A kísérőmnél.
