Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Jánosy István: Sylvester János: Finálé (drámarészlet)
62 JÁNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁNOS örömet soha. Pedig, ha te kísérnél, úgy mint Krakkóban, és te is átélnéd, hogyan tombol a tömeg érted ... SYLVESTER: Biztos jó volna, de ... VIOLA: Ha elővennéd a lantodat, érted biztos ugyanúgy lelkendeznének, mint értem, vagy még j óbban ... SYLVESTER: Csak én nem lelkesedem. Hiábavalóságnak tartom. VIOLA: Menthetetlen vagy. Az élet olyan ritkán ád örömet, szépet, jót. S te még azt is ürömmé teszed, amit ád, ahelyett hogy örülnél neki. Hogyan lehet ilyen férfit szeretni?! SYLVESTER: Hát ne szeress! , VIOLA: Ezt komolyan mondtad? SYLVESTER: Komolyan. VIOLA: Rajtad már az Isten sem segít, nemhogy én! SYLVESTER: Lehet. , VIOLA: Pedig én csak azt szerettem volna, hogy egy kicsit örülj valaminek. Hogy egyszer már örülj nekem is! BECS. Dalest a királyi udvarban. VIOLA: (egymás után énekli a dalokat, a tömeg mégis mind újabb dalt kíván). FERDINAND KIRÁLY: Ki ez a csodálatos csalogány? BECK KANCELLÁR: Nem tudja Fenséged? Nádasdy gróf pártfogolnának, Sylvester Jánosnak a felesége. Sylvestert nemrégen nevezte ki Fenséged egyetemünkre héber professzornak. FERDINAND: Aki azt a török ellen buzdító költeményt írta? KANCELLÁR: Volt szerencsém Fenséged figyelmébe ajánlani. FERDINAND: Érdemes írás. Nem marad szégyenben a nagy Erasmus hasonló tárgyú műve mellett sem. KANCELLÁR: Némely részleteiben felül is múlja azt. Ott például, ahoi a török pusztításait, kínzásait írja le. FERDINAND: Persze, Erasmustól távol estek mindezek, a magyarok a bőrükön érzik. Csak az a kár, hogy bármily szívfacsaróan írja le Sylvester a magyarok keresztre feszíttetését, az európai fejedelmek rá sem hederítenek. KANCELLÁR: Mégis jó volna megküldeni ezt a kis írást a választófejedelmeknek. Hátha eszükre térnek. FERDINAND: Oh azok mással vannak elfoglalva. Hogy a hitújítás pártolása vagy ellenzése ürügyén minél nagyobb hasznot húzzanak. KANCELLÁR: Ezért kellett volna már rég zsinatot hívni össze és erőnek erejével összebékíteni a feleket. FERDINAND: Csakhogy Károly császár mindmáig nem szánta rá magát. Ez a baj. A török ezalatt bényeli egész Magyarországot. Hanem az érdemes Magisterről nem feledkezünk meg. Kivált hogy ilyen tündéri felesége van. A BÉCSI UTCÁN VIOLA (a diákhoz, aki énekét kísérte): Gloria, Gloria, Victoria! Ilyen sikert még nem látott a világ! DIÁK: Azt mondják, a király Őfensége is igen lelkesedett. Magam is láttam, hogy élénken beszélgetett a kancellár úrral. VIOLA: Oh ha tudnám, hogy miről beszéltek!
