Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Jánosy István: Sylvester János: Finálé (drámarészlet)
JÄNOSY ISTVÁN: SYLVESTER JÁNOS 61 és valamennyi váramat erősíteni nincsen tehetősségem. Kinek ajánlja ez újabb művét? SYLVESTER: Ferdinánd királynak. NÄDASDY: Azt most jól teszi, mert épp aminap ajánlottam Magister uramat a királynak: nevezze ki professzornak a megüresedett héber tanszékre. SYLVESTER (meglepődve): Professzornak? Köszönöm kegyelmességét. Mivel is tudnám meghálálni? NÄDASDY: Írja a művét és nyomassa meg a sok exemplárban, hadd jusson el mindenfelé. Hanem, Magister uram, tartson ékesebb rendet Gógán- falván. És a szépséges Viola asszony csalogányképpen ne csak énekeljen, hanem törődjék a házi gonddal is! SYLVESTER (megütődve, de azért tartóztatva magát): Tiszttartó uram susárlására mondja Nagyságod. Az nekem ádáz ellenségem. NÄDASDY: Nekem meg jóemberem. És nem hiszem, hogy valótlant állítana. Na. Isten áldja Kegyedet! BÉCS — Sylvesterék szállása. SYLVESTERNÉ, VIOLA: Mit szólsz a sikeremhez? Az egész Becs tombolt és Violát kívánta hallani. Ilyen sikerem még Krakkóban sem volt! SYLVESTER: Ezek gyerekes dolgok. VIOLA: Krakkóban bezzeg nem így szóltál! Emlékszel, leborultál a lábam elé és sírtál: „Oh, mily csodálatos kincs az én Violám!” (más hangon) Pedig most még nagyobb sikerem lett volna, ha te kísérsz és nem az a kajla diák. SYLVESTER (gorombán): Az illik hozzád. VIOLA: Ezt komolyan mondtad? SYLVESTER: Olyan komolyan, amilyen komoly dolog az a süvöltözés. VIOLA: Süvöltözés?! Az ének? A művészet? SYLVESTER: Kinek használ? Megszünteti az emberek kínzását, meg'nyo- morítását? Ki lesz általa boldogabb? VIOLA: No és az a sok buta latin és görög szöveg, amit leírsz? Ki lesz általa boldogabb? Az én énekeimért legalább lelkesednek a nagyurak, polgárok! Láttad, hogyan őrjöngtek, tapsoltak! Ki lelkesedik a te nagy tudós- ságodért? Könyveid? Kinek kellenek? Azt a sok Üjszövetséget csak hurcoljuk ide-oda. Amennyi fuvarköltséget már kifizettünk. SYLVESTER: Hát már te is ... ? Neked is csak ennyit jelent az én nyomorúságos törettetésem? VIOLA: Csak emészted magadat és nem látom célját. SYLVESTER: Majd meglátod, ha Isten meglátogat. Körülveszik a házadat a török lovasok. Leugrálnak a lórul, engem mint Krisztust odaszögeznek az ajtóra, téged ágynak döntenek, a gyerekek meg sikítoznak. Utána meg elszakítják a gyerekeidet tőled, elhajtják külön. A négyéves Violát is gyalog, gondolhatod, mihamar összeesik és ottmarad az úton télvíz idején, hollóknak étkül. Téged meg ugyanaz a szpáhi fölültet a lovára; nem látsz többé se engem, sem sarjaidat. Ha éjszaka nap mint nap ilyesmikről álmodom, ne csodáld, ha nem lelkesedem dalaid sikeréért. VIOLA: Szomorú, hogy te az életből csak a feketét látod. A fényt, az
