Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Jánosy István: Sylvester János: Finálé (drámarészlet)
60 JÁNOSY ISTVÁN Sylvester János Finálé CSEPREG NÄDASDY TAMÁS: Föltétlenül beszélni akartam Magister úrral. SYLVESTER JÁNOS: Megkövetem Nagyságos uramat, de lábfájásom út- ját szegte jövetelemnek. Levelemben írtam egyéb ügyeimről: lányomnak kemencéről leeséséről, tetszhaláláról, jószágom elbitangolásáról. NÄDASDY: Hogy halad a bécsi Egyetemen? SYLVESTER: Nincs nekem ott már mit tanulnom. Ollyik professzorién taníthatnám. NÄDASDY: Akkor miért kötődik oda? SYLVESTER: A nyomda miatt. NÄDASDY: Sárvárott is volt nyomdája. SYLVESTER: Nyomda volt, igaz. De eladni nem tudtuk a könyveinket. Syngreniustól pedig megveszik, nem kell nekünk magunknak árulni. NÄDASDY: És miről szól majd a most írandó könyve? SYLVESTER: Hadat kell vinni a törökre, mielőtt elnyelné Pannóniát. És hogy addig segítsenek a nyugati fejedelmek, míg nem késő. NÄDASDY: Ingyen sem találhatott volna ki jobb programot. Erasmus is írt már ilyesmiről. SYLVESTER: 1530-ban, amikor Szulejmán Bécset fenyegette. De mi volt az a mostani veszedelemhez képest, amikor Buda elfoglalásával terítve fekszik az egész ország a szultán előtt, csak bé kell nyelni. S az a Sárkány ugyancsak nagyra tudja tátani a torkát. NÄDASDY: És e könyvben miről ír? SYLVESTER: Először is megábrázolom, miket művelt a török a magyar néppel. Hogy az erdők sűrűjében, barlangok mélyében bujdosók apró gyer- meiket elevenen ássák el a földbe, hogy hangos sírásuk ne vezesse nyomra üldözőiket. A terhes anyák menekülés közben vagy bilincsbe verve szülik meg magzatukat. A szülők béklyóban tehetetlenül nézik gyermekeik kegyetlen mészárlását vagy durva elhurcolását. Mások az ellenség elől mocsarakba menekülnek és ott vesznek. A szabad ég alatt tanyázókat a tél hidege veszíti el. És hányán lelik halálukat a felgyújtott házakban?! Sokan inkább megölik övéiket és kardjukba dőlnek, csakhogy ne kerüljenek az ellenség kezébe. És így néptelenedik el az egész magyar lakta föld, a pusztát csak a farkasok üvöltése és a varjak, keselyűk vijjogása veri föl. NÄDASDY: (megilletődve) Jó, hogy megírta mindezeket, Magister uram, csak azok vennék fülükbe, akiket illet: a fejedelmek, akiknek nincs egyéb gondjuk, minthogy a valláson nyúzakodjanak. Magam mint az űzött vad úgy kujtorgok saját birtokaimon. A török már a déli jószágomat kapdossa
