Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Holló András: A lélek izmai (vers)
HOLLÓ ANDRÁS A lélek izmai Balczó Andrásnak Kérdéseket és feleleteket helyettesíteni figyelemmel. Csak arrébb tolni némán a hegyet, hogy ne árnyékban éljen az ember. Megterhelés alatt lenni mindég: a fizikai s lelki súlyokban a teljes idő mindenség-ingét viselni, önmagunkra-szabottan. Kipréselni a testből, míg pezsdül, a kín-csomói-üveggolyókat — elcsigázva, a bőrön keresztül, hogy hely jusson minél több dolognak. Kételyt végzettel ellensúlyozni. Erőt csüggedés mélyéből nyerni. A csontrendszert remegésbe hozni. A kényelmet múzeumnak venni. Virág lenni egy idegen síron. Csellózni egyszer a psillagoknak. Sínylődni, hogy sokat megindítson, kik fügét mutattak a titkoknak. Belefeledkezni az életbe. A föld kihívásait vállalni, de nem veszni az emelkedettbe. Kitartani, vagyis megtartatni.
