Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Hans Heinrich Schmid: Az ószövetségi hit kialakulása
H. H. SCHMID: A BIBLIAI HIT KIALAKULÁSA 51 ja, akkor ez mindig visszatekintve történik. Az Ószövetségben az események és leírásuk között gyakran több évszázad van, az evangéliumoknál pedig mindenképpen évtizedek. Ehhez járul, hogy az események leírása nem történeti abban az értelemben, hogy azt mutatnák meg, hogyan támadt általuk hit, hanem teológiai, azaz a már létrejött hit felől tekintenek vissza azzal a nézőponttal, hogy hogyan szemléltethető általuk a már megélt hit. Nézzünk két példát! A későbbi Izrael egy részének Egyiptomban robotmunkát kellett végeznie. Sikerült kiszabadulniok és a pusztán át Palesztinába menekülniük. Akik akkor részesei voltak ennek, azok az Egyiptomból való megmenekülésben és a pusztai vándorlásban Isten cselekvését élték át, ami a tulajdonképpen lehetetlent lehetővé tette. Így keletkezett az ótestamentumi istenhit egy lényeges eleme. Izrael ezt az élményt sohasem felejtette el, és a későbbi hit számára ez az esemény alapvető isteni kinyilatkoztatássá lett. Az ószövetségi történetírás már mint ilyet ábrázolja. Eszerint Izrael nemcsak azt tudja kezdettől fogva, hogy Isten áll az esemény mögött, hanem azt is, hogy a megmenekülés eleve Isten terve volt. Erről szól Istennek egyik Mózeshez intézett beszéde, amelyben Isten ezeket az összefüggéseket előre közli. Ami tehát történetileg a hit kialakulásának egy mozzanata volt, azt a Biblia a már létrejött hit felől visszapillantva ábrázolja. Vagy egy hasonló példa az Üj szövetségből. Az evangéliumokból ma is egészen világosan felismerhető, hogy az a kérdés, vajon Jézus-e a Messiás, Jézus idejében, tehát történetileg, nagyon is vitatott volt. Az ősgyülekezetben viszont már megoldódott ez a probléma. Jézus működése alapján ugyanis ők arra a hitre jutottak, hogy Jézus a Messiás, és ezért az evangéliumok e hit felől visszatekintve ábrázolják Jézus életét. Ebben az ábrázolásban kezdettől fogva félreérthetetlenül világos, hogy Jézus a Messiás: már Jézus születése történetében, a szűztől való születés elbeszélésében, majd a csillagot követő bölcsek történetében szemléletesen jut ez kifejezésre. A leírás ismét nem történetileg mutatja meg a hit keletkezését, hanem a Jézustörténetekkel teológiailag fejezi ki a már létrejött hitet. Mindez azt jelenti: aki a bibliai hit kialakulásáról kérdez — és hadd hangsúlyozzam még egyszer: ez éppen a hit szempontjából fontos, mivel a hitnek szükségképpen mindig újra kell létrejönnie —, tehát: aki a bibliai hit kialakulásáról kérdez, annak bizonyos szempontból a bibliai szövegek mögé is vissza kell nyúlnia, és nemcsak azok mai szövegét megfontolnia, hanem kérdeznie keletkezésük helyéről, idejéről és előfeltételeiről. Így most meghívom olvasóimat egy kis kirándulásra az ószövetségi hit eredetéhez és történetébe. Meg fogják látni, hogy eközben sok tekintetben a saját hitünk kezdetéről és történetéről is szó lesz. 1. Hosszú története során a régi Izrael egyet soha nem felejtett el: azt, hogy elődeik nem laktak mindig Kánaánban, hanem eredetileg nomádok voltak, és csak egy bizonyos történelmi órában telepedtek le Palesztinában. Az Ószövetség ezt úgy ábrázolja, hogy elbeszéli Ábrahám bevándorlását Mezopotámiából és az Egyiptomból való kivonulást az azt követő pusztai vándorlással együtt; valamint úgy ábrázolja, hogy nemcsak Ábrahámot, hanem Izsákot és Jákobot is mint még legalábbis félnomádokat jellemzi. Nos, mai formájukban az ősatyák történetei is egy sokkal későbbi időből származnak, mégis elég világosan kivehető még belőlük, hogy milyen volt a hit abban a korai időben. Az ősatyák elsősorban úgy tapasztalták meg
