Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Frenkl Róbert: Egészségünkért – teljes értelemben
FRENKL RÓBERT: EGÉSZSÉGÜNKÉRT 37 megvalósítani akaró emberek másfelől, együtt vihetik csak sikerre az elképzeléseket. Hiszen minden az emberért történik és nélküle nem lehet sikeres. Ha nem áll helyre a gondolkodás egészsége, nem nyerik vissza rangjukat az ősi, megkopott, mindig megújuló értékek, mint a szeretet, az áldozatvállalás, a hűség, a tisztesség, a megbízhatóság, ha nem lesz nyilvánvaló, hogy nem terheléseink nagyok, hanem teherbíró képességünk csekély és ezen éppenséggel a terhelések vállalásával lehet segíteni —, nem lehet hatásos a legjobban átgondolt program sem. Aki nehéznek tart egy ötkilós csomagot, annak eszébe sem jut, hogy ötven kilót megpróbáljon felemelni. Ha az egészség egyensúlyi állapot, akkor az edzettség szilárd egészségi állapotot, szilárd egyensúlyt jelent. Ugyancsak a szó teljes, testi, lelki és közösségi értelmében. Szociológusok tanúsítják, hogy a ma jellemző életmód hibás körét azoknál lehet hatásosan megváltoztatni, akik szakítanak a tespedtséggel és elkezdenek sportolni, vállalnak rendszeres fizikai aktivitást. A fizikai terhelés kedvező közvetlen élettani hatásain túl számos kedvező közvetett kölcsönhatással bír az életmód egyéb tényezőivel: a táplálkozással, a tanulással, a munkával, a pihenéssel, az alvással. A sport, a játék öröme, amely szántén nem egyszerűen szomatikus hatások eredője — hiszen a sport lényege a teljesítmény fokozódása, a győzelem, elsősorban önmagam, lustaságom, fáradtságom, ügyetlenségem fölött —, hanem igazi humán sikerélmény, a fizikai terhelés az egész személyiséget formálja. Ezért is nélkülözhetetlen eszköz a sport — biológiai hatásain túl is — az egészséges ifjúság nevelésében. Mit tehetnek az egyházak a társadalom ezen súlyos gondjának enyhítéséért, az életmódváltás munkálásáért? A jó válaszhoz szükséges egy előzetes beismerés. Az egyházak is aktív résztvevői voltak az elmúlt évtizedeknek. Nem vonhatják ki magukat azon felelősség alól, hogy szinte tétlenül szemlélték az életmóddal kapcsolatos negatív jelenségeket, az értékrend torzulását. Nem menti őket, inkább növeli a felelősségüket, az az alapmagatartásuk, hogy nem szívesen bírálják a társadalmi élet kedvezőtlen jelenségeit, attól félve, hogy ez megkérdőjelezheti a társadalmi rendszerrel való pozitív együttélésük őszinteségét. Valójában éppen ez a magatartás támaszthat kételyeket. Az egyház örök mondanivalója, az evangélium hirdetése napjainkban éppúgy, mint bármikor jelenti a szeretetben cselekvő hitet is, többek között a szegények, .a betegek, a magukra hagyottak segítését, gondozását. Ezt a szeretetmunkát — legalábbis ma még — azok a társadalmak sem nélkülözhetik, amelyek programszerűen küzdenek ezen ősi gondok ellen. De mint minden korban, ma is van az örök feladat mellett időszerű feladat is. Az evangélium mindig mindenkinek szólt, többnyire elsősorban a nyomorúságban levőknek kívánt vigasztalásul szolgálni. Napjaink üzenete, hogy a jólétben, testi egészségben élőknek sem teljes az élete. Szükségük van segítségre, lelki egészség nélkül nem tudnak eligazodni a világban, nem tudnak mit kezdeni soha nem volt lehetőségeikkel. A keresztény emberek és maguk az egyházak mintát adhatnak a terheléseket, mások, kis és nagy közösségek gondját vállaló életvezetésből, egészen az értelmetlennek látszó irracionális cselekvő szeretetig, amely ma is szinte kizárólag a hit embereinek a sajátja.
