Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Frenkl Róbert: Egészségünkért – teljes értelemben
FRENKL ROBERT: EGÉSZSÉGÜNKÉRT 35 zadban már — nálunk egyre erőteljesebben — jelentkeztek a negatívumok. A látványos eredmény, az átlagéletkor meghosszabbodása — a fél évszázaddal ezelőtti 40 évről 69,5 évre (1985), (ez is az egyik legalacsonyabb Európában) — nem fedhette el, sőt inkább kiemelte, hogy a meghosszabbodott élet sokaknak betegségekkel való évtizedes együttélést jelent. A leküzdött fertőző betegségek helyét átvették korunk járványai, elsősorban a szív-vérkeringési betegségek, élükön a szívizominfarktussal, a balesetek, a daganatos betegségek, allergiás kórképek, neurózisok. E betegségek többségét, elsősorban a keringés, a légzés ártalmait, a fekélybetegséget, különféle neurózisokat szokták gyűjtőnéven civilizációs károsodásoknak is nevezni, jelezve, hogy valamiképpen összefüggnek a civilizált ember életmódjával. A másik divatos gyűjtőfogalom a „pszichoszomatikus betegségek” elnevezés, mely jelzi, hogy betegségek, testi bajok előidézésében lelki tényezők, a lelki működések zavara is szerepet játszik. Civilizációnkra legfeljebb az mondható, hogy Janus-arcú. Vívmányai könnyebbé, kényelmesebbé, szebbé tették az emberiség életét, ugyanakkor új ártalmak jelentkeztek. Ha azonban mélyebbre tekintünk, kiderül, hogy az ártalmak nem szükségszerűen a civilizációval, hanem a vívmányokkal okosan élni nem tudó emberiséggel függnek össze. Ezért a problémáknak két csomópontja állapítható meg: a természeti környezet károsodásai, és az ez ellen küzdő környezetvédelem; valamint az életmóddal kapcsolatos gondok, és az ezek kiküszöbölését célzó egészségmegőrző, egészségvédő törekvések. Egyszerűen fogalmazva az ember nem tud úgy élni a tudomány nagyszerű eredményeivel, hogy ne károsítsa önmagát és környezetét. Balga dolog ezért a tudományt és a segítségével kialakult civilizációt hibáztatni. Fordítsuk most figyelmünket az emberre és életmódjára. Már csak azért is, mert kiderült, hogy a nálunk fejlettebb, többek között fejlettebb egészségüggyel rendelkező országok számára is szinte megoldhatatlan feladatot jelent egyrészt a mesterséges szelekcióból, másrészt az életkor meghosszabbodásából adódó kihívás. Nem elég ugyanis megmenteni az újszülötteket az életnek, el kell érni, hogy egészséges, erős felnőttek legyenek. Nem elég meghosszabbítani az élet idejét, ha ez nem jelent igazi egészséges életet, értéket. A legfejlettebb gyógyító orvostudomány sem tud eleget tenni a megnövekedett feladatoknak, mennyiségileg sem, de az új, nagyszerű tudományos eredmények ellenére minőségileg is reménytelen a versenyfutás a helytelen életmódból is adódó új ártalmakkal. Talán elég utalni a minden tekintetben drámaian jelentkező AIDS-betegségre. Hol a kiút? Van-e egyáltalán kiút? Vagy mégis azoknak van igaza, akik a civilizációt, a fejlődést hibáztatják a bajokért? Az elmúlt évtizedekben megtanultuk a rizikófaktorok fogalmát. Ilyenek a magas vérnyomás, a vérben levő zsírszerű anyagok, elsősorban a koleszterin magas szintje, a helytelen táplálkozás, az elhízás, a többletsúly, az alkoholizálás, dohányzás, a mozgáshiány, a feszültségekkel, konfliktusokkal terhes élet. Nem vitatható, hogy ezek a faktorok jellemzőek a mai ember életmódjára. Minél inkább, annál nagyobb a veszélyeztetettség, elsősorban a keringési betegséget, az infarktust tekintve. Érthető, hogy az orvostudomány új ága, az egészségnevelés erőfeszítései a rizikófaktorok leküzdésére irányulnak. Ahogy a gondok kialakulásában, úgy a program sikerében is döntő az a tényező, melytől indultunk. A mentálhigiénia, a lelki-szellemi egészség, a gondolkodás, az életvezetés egészsége. Végül is ez húzódik meg a látszólag
