Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Veöreös Imre: „Fényben, borúban te maradj velem!” Szabó József emlékezete
24 VEÖREÖS IMRE: SZABÓ JÓZSEF EMLÉKEZETE teljességű anyagot, ő pedig — lelkészi szolgálatából 1973-ban nyugdíjba vonulva — Győrbe, fiatal- és érett férfikorának szárnyaló helyére, költözhetett feleségével, s gondozhatta, fejleszthette a minden egyes darabjában szívéhez nőtt állományt. Kutató munkájának elévülhetetlen megkoronázása volt Az ember tragédiájának Madách Imre születése 150. évfordulójára, Bálint Endre rajzaival megjelent díszkiadása. (Szépirodalmi, 1972.) A szöveget gondozta és az utószó tanulmányát Szabó József írta. Rendkívüli fáradozás és beleélés jellemzi ezt a munkát: a Tragédia 4140 sorát egybevetette Madách kéziratával, a kézirat változtatásaival, főként Arany Jánosnak a költő által felhatalmazott javításaival. Az Aranytól észre nem vett tolihibákat kijavította. Mérlegelte a Madách életében megjelent első két kiadás nyomdahibáit, ill. változtatásait. Gondos szemmel végigtekintett a további, több mint száz kiadáson, egyes szövegingadozásokon. Mindezen túl Szabó József szöveggondozásában a legjelentősebb, merész teljesítmény, hogy megfontoltan és szigorú mértéktartással néhány Arany-módosítást visszajavított Madách kéziratának eredeti szövegére: „ezzel semmiképpen nem kisebbítjük, még csak nem is bíráljuk Arany nyelvi zsenialitását, hanem ’az idő fürdőjében’ Babits óta még tovább fejlődött, frissült mai stílusízlésnek szolgáltatunk némi igazságot. Mert bizonyos, hogy a Tragédia mély ragyogásé remekművének kemény darabosságai, súlyos zordonságai hozzánk közelebb állnak, mint a múlt század nyelvészeihez.” Kilenc helyen hozza Arany János javításaival szemben az eredeti madáchi szöveget, részletes megokolással. Ezek a magyarázatok megkapóan tanúsítják, milyen mélyen élt ő a magyar nyelvben. 1986-ban 3. kiadásban, tetszetős kis formában jelent meg Szabó József szöveghelyreállításában ez a mű. ö akkor már halott volt, de Madách-ku- tatásának nyomát viszi tovább a jövő felé az általa gondozott, helyreállított Tragédia-szöveg. Az ember tragédiája tartalmáról, szépségéről, mélységéről és mondanivalójáról élőszóban rengeteget beszélt Szabó József. Telítettsége vele kifogyhatatlan volt. Személyes beszélgetések, előadások özönében váltotta aprópénzre a hatalmas mű szellemi értékeit. Ameddig rá nem szakadtak az utolsó években az öregség, betegség terhei, Győrött még prédikált, diákoknak tartott előadásokat a Tragédiáról. 1984- ben, a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlését megelőzően részesült egyháza kitüntetésében: az Evangélikus Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktori címmel ruházta fel. Az ünnepségen a nyelv egykori művészi mestere megtörtén csak egy szót tudott válaszolni: Köszönöm. Kis unokája és egyik leánya halálát már jótékony alkonyi ködben érte meg. A memória ugyan akadozhatott, a test romolhatott, a megfogyott, kicsivé vált arc hol volt már a daliás férfiétól —, személyisége azonban ugyanaz maradt: mások felé fordulva, nyitottan, tele érdeklődő szeretettel. Aligha lehet nagyobb ajándék Istentől az élet végső rokkantságában! Visszafojtom érzéseimet, az emlékek feltörő árját. Csupán egy olyan vallomást idézek, mely elhunytakor fakadt, és átfogja Szabó József egész életét: „A magasban szerény és irgalmas maradt, a mélyben igényes és csüg- gedetlen.”
