Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Veöreös Imre: „Fényben, borúban te maradj velem!” Szabó József emlékezete
22 VEÖREÖS IMRE: SZABÓ JÓZSEF EMLÉKEZETE 1951 augusztusában ez alkalomból az „egyház” újszövetségi szavát világítja meg. Az „eklézsia” kettős értelmű, egyházat és gyülekezetét is jelent. „Ezúttal is erőteljesen hangsúlyozom régi tételemet: az egyház a gyülekezetből, a gyülekezetben és a gyülekezet ért él. (...) Mint püspöknek, kerületi elnökségnek, egyházi főhatóságnak, tudom, az a kötelességem, hogy én vagyok az ekklé- sziáért, s nem az ekklészia énértem. (...) Az Augustana Confessio (Ágostai Hitvallás) egyházában nemcsak jogilag, hanem teológiailag és gyakorlatilag sem lehetséges hierarchia. (...) Ha az egyház a gyülekezetből, a gyülekezetben, a gyülekezetért él, sőt az egyház = gyülekezet, akkor az egyháznak mindenképpen erősítenie, szolgálnia kell a gyülekezetei. A magam részéről ezt az elvet (püspöki) szolgálatom tengelyének vallom. Ugyanakkor (...) minden egyes gyülekezetnek az egész egyház teljes életét kell élnie. Az egyház egyetlen lényeges funkciója sem hiányozhatik, sem nem szünetelhet egyetlen gyülekezetben sem. (...) Ha például a diakónia is szerves funkciója az egyháznak, aminthogy az, hiszen Krisztus testének nemcsak szája van, hanem keze is, altkor a gyülekezet a diakóniát sem adhatja ki se al-, se főbérletbe, hanem diakóniát kell folytatnia minden egyes gyülekezetnek. (...) Ha a misszió szerves funkciója az egyháznak, akkor (...) minden gyülekezet felelős a kül- misszióért.” (E jelentés elhangzásakor még nem alakult ki a ma világszerte érvényre jutott felfogás, amely nem tesz különbséget távoli és hazai misszió között. — V. J.) „Minden gyülekezet a teljes egyház életét élje. Ez nem akar independen- tizmusra (az egyházközségek függetlenségére), különcködő önzésre buzdítani. AZ ekklésziák összetartoznak, mert ’egy a test, egy a Lélek, egy az Űr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van, és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Ef 4,4—6). Pál apostol, aki nem egyházat, hanem gyülekezetét alapított, milyen gonddal ügyelt arra, hogy Krisztus teste részekre ne szaggattassék (lKor 1,10—13). (...) S mennyire igyekezett a gyülekezetekben ébren tartani az egymás iránti köteles szeretet felelősségét.” Szabó József püspöki beiktatása után röviddel új szituációba került az egyház. Megkezdődtek az állam és az egyház viszonyát érintő tárgyalások, egyezmény kötését előkészítő tanácskozások a Rákosi-korszak légkörében. Közben a magyar országgyűlés 1948. június 16-án elfogadta az iskolák államosításáról szóló törvényt. Az evangélikus egyház a református egyház után kötötte meg az egyezményt. Zsinatunk az egyezmény tervezetét december 8-án fogadta el. (A katolikus egyházzal a megállapodás 1950-ben történt.) Jelen visszemlékezés nem alkalmas arra, hogy vázolni próbáljam a korabeli egyházpolitikai irányzatokat, melyek közül kettőt Túróczy-, ill. Ordass-vonalnak neveztek el. A harmadikat — ha az előbbiekhez hasonlóan névről akarjuk megjelölni — Dezséry-vonalnak mondhatnánk. Szabó József és (magam is Túróczy Zoltán püspökkel együtt küzdöttünk azért hogy egyházunk megtalálja helyét az új magyar állam keretei között, mér pedig egyházi hitelveink és Istenhez kötött lelkiismeretünk határain belt. Ezek a belső egyházi küzdelmek már a jövő egyháztörténetírásának mf- legelésáre tartoznak. Szabó József püspöki szolgálatának négy esztendejét — noha nem adhatta, hogy ennyi adatik neki — töményen felhasználta egyházépít jó munkára. Nem véletlenül idézte hosszasan egyik püspöki körlevelében anem sokkal azelőtt elhunyt Podmaniczky Pál egyik cikkét: Isten siet, mi ifsies- sünk. Rendet tartott hivatalában, s azt megkívánta a lelkészektől é' gyülekezetektől, de távol állt tőle minden bürokrácia. Püspök korába is a hangsúlyt a jó igehirdetésre és a papok pásztorlására tette.
