Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Tuula Pohjalainen: A nő a finn egyházban
TUULA POHJALAINEN: A NÖ A FINN EGYHÁZBAN 65 Mivel Finnország evangélikus ország, s 5 milliós lakosságának mintegy 90%-a evangélikus, akik mintegy 600 gyülekezetbe tömörülnek, érthető, hogy gyakran a hatalmas gyülekezeteknél a kisebb társaságok hatékonyabban tudnak működni. Az egyik jelentős szervezeti terület a missziói munka, ahol a finn egyház világosan látja feladatát, és amelyhez évente állami támogatást is kap. Hat hivatalos missziói szervezet van, amelyek közül a legnagyobb és a legrégibb a Finn Missziói Társaság (Suomen Lähetysseura). Ennek első munka- területe a mai Namíbia területén jött létre több mint száz éve. Jelenleg egyházunknak összesen több mint ötszáz misszionáriusa van a különböző országokban és földrészeken. A kiküldött tanárok, betegápolók és orvosok legnagyobb része nő. Csupán a teológiát végzettek és a műszaki személyzet körében van férfi többség. A férfimisszionáriusok csaknem mind családosok, míg a misszionárius nők közt meglepően nagy a hajadonok száma. Ök valószínűleg könnyebben alkalmazkodnak az idegen körülményekhez, és család híján egészen munkájuknak tudják szentelni magukat. A laikus nők felelőssége A laikus szolgálattevőknek, a férfiaknak és nőknek egyaránt sok feladatuk van a gyülekezetben. Az adminisztrációra, pénzügyekre és lelkészi tevékenységre vonatkozó határozatokat minden gyülekezetben az egyházi képviselőtestület és tanács hozza. Ezeket négy évre választják. Az 1986. őszi gyülekezeti választások óta e bizalmi személyeknek kb. a fele nő az egész országban. Sok bibliakör vagy más kis csoport vezetője is laikus nő. Többen vállaltak önként családlátogatói munkát. A kézimunkázó és a süteményeket készítő nők a jótékony célú vásárok és a sorsjátékok révén kapcsolódnak be az egyház széles körű munkájába. A gyülekezeti kórusok legnagyobb része vegyeskar, meglehetősen nagy számú női taggal. Nem szabad megfeledkeznünk a keresztény családi nevelés jelentőségéről sem. Általában a nőket tartják a vallásosabb nemnek, és anyákként több időt töltenek a gyerekekkel. Ezért természetes, hogy ők tanítják meg nekik az esti imákat, és ők viszik magukkal a kicsiket a gyülekezeti összejövetelekre. Semmiféle statisztika nem mutathatja ki, hány anya vezeti el gyermekét a Mennyei Atyához, ezzel is gyülekezeti munkát végezve a maga helyén. Részben talán épp e családi hagyomány következménye, hogy a hitbeli dolgokat és a gyülekezeti munkát inkább női tevékenységnek tartják. Megfelelő és testreszabott feladatot kell azonban találnunk a laikus férfiaknak is, különben „Krisztus teste” torzó marad. A teológiát végzett nők lelkésszé válása Finnországban az első teológus nő alig száz évvel ezelőtt kezdte meg tanulmányait, hivatalosan azonban csak 1953-tól foglalták bele a teológiát végzett nőket és tevékenységüket az egyházi törvényekbe. Ekkor munkájukat „lehtori” hivatalként határozták meg. Jelenleg egyházunkban több mint 400 „lehtori” van; tevékenységi területük gyülekezettől függően változik. A felelősségi körükbe tartozó terület lehet pl. a gyermek- és ifjúsági munka, a nőkkel való foglalkozás vagy a diakóniai és missziói munka. Az idők folyamán jelentősen kiszélesedtek a jogaik. A lelkész jogaihoz viszonyítva ma már csak annyi a különbség, hogy a liturgiára és a kazuális szolgálatra nin-
