Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Vankó Péter: A teológia és a 20. századi fizika kapcsolata
VANKO PETER A teológia és a 20. századi fizika kapcsolata Ebben az írásban azt keressük, hogyan segíthetik századunk nagy fizikai felismerései a teológiai gondolkozást. Azt szeretnénk megmutatni, hogy az egyház mentegetődző-bizonygató vagy védekező-támadó viszonyulása helyett egészen másfajta kapcsolatot kell és lehet kialakítani a természettudományok és keresztény hitünk között. Ennek megmutatására a 20. századi fizika két nagy eredményét: a speciális és általános relativitáselméletet, valamint a kvantummechanikát fogjuk részletesebben megvizsgálni. De előbb két megjegyzést kell tennünk a természettudományokra, illetve a teológiára vonatkozóan. A tudományos eredményeket, egy-egy tudományág állításait, tételeit hajlamosak vagyunk egyenlővé tenni a valósággal. Ezt mutatja az a jelenség is, hogy „fizikai törvényekről" beszélünk, mintha ezek kormányoznák a valóságot. A 20. századi fizika eredményei és elsősorban a kvantummechanika filozófiai értelmezése ébresztette rá a fizikusokat arra, hogy a fizika és általában a természettudományok tételei, „törvényei” nem azonosak a valósággal, hanem a valóság szimbólumai. Ezek a szimbólumok nagyon sokat elárulhatnak a valóságról, jól használhatóak lehetnek — ezt igazolják a technika eredményei —, de nem ragadhatják meg a valóságot a maga teljességében. Hasonló megállapításokat tehetünk a teológiáról és a vallásos gondolkodásról. A teológia tudománya és a vallásos ember éppúgy törekszik megragadni. szavakkal és gondolatokkal kifejezni Istent és a hit lényegét, mint a természettudományok a fizikai valóságot. A megismerésnek ezen a terén is nagy a kísértés, hogy Istent a bennünk kialakult istenképpel azonosítsuk. A teológia, a vallás szavai, állításai és dogmái — a fizikai törvényekhez hasonlóan — szimbólumok. És ha valóban élő szimbólumok, akkor az egyéni és közösségi élet megannyi tapasztalata igazolhatja erejüket. De soha nem szabad azt képzelnünk, hogy ezek a szimbólumok azonosak azzal a valósággal, amit számunkra képviselnek.1 Két szimbólumrendszer áll tehát előttünk, és most arra vállalkozunk, hogy _ természetesen a teljesség igénye nélkül — kapcsolatot keressünk e két r endszer között. Miért próbáljuk segítségül hívni a természettudományokat, a fizikát a keresztény igazság teljesebb megértéséhez? Ennek oka többek között, hogy ma Magyarországon — a teológus szakembereket és más keveseket kivéve — még a nem természettudományokkal foglalkozó emberek is többet tanulnak, és talán többet is tudnak a fizika tételeiről, mint a teológia rejtelmeiről. De a fizika segítségül hívásának ennél mélyebb oka is van: ez pedig a fizika szimbólumait leíró, megfogalmazó, teljesen egyértelmű, mindenki számára azonos jelentést hordozó „nyelv”, a matematika. A
