Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987

1987 / 2. szám - Vankó Péter: A teológia és a 20. századi fizika kapcsolata

VANKÓ PÉTER: A TEOLÓGIA ÉS A 20, SZÁZADI FIZIKA 53 matematika segítségével a szakember, és bizonyos mértékig az érdeklődő is megismerheti a fizikai szimbólumokat, megértheti azok összefüggéseit. És ennek a tudásnak a birtokában megsejtheti azt a valóságot, amit a szimbólumok kifejeznek: a valóságot, amint az térben, időben, anyagban megnyilvánul. És ez a sejtés, ez a vízió segíthet minket, amikor a valóságot egészen más irányból közelítjük. Segíthet teológiai igazságok jobb meg­értésében. Egyrészt a világ fizikai szerkezetéről való mélyebb tudással ki­küszöbölhetjük, megváltoztathatjuk hibás elképzeléseinket a világminden­ségről; másrészt a fizika paradox szimbólumrendszerét, mint hasonlatot, segítségül hívhatjuk a teológiai szimbólumrendszer paradox képeinek egy­ségbe rendezéséhez. A következőkben a lehető legcsekélyebb alapismeretet feltételezve fel­vázoljuk ezt a megvilágító kapcsolatot. Ahhoz talán elég lesz, hogy láthas­suk, milyen értékeket hordoz egy ilyen összehasonlítás —, és talán néhá- nyakban kedvet kelt mélyebb vizsgálódáshoz a fizika és a teológia titkaiban. Tér és idő A tér és az idő életünk közege: a világtörténelem eseményeit térben és idő­ben helyezzük el. Saját sorsunk is elválaszthatatlan térbeliségünktől és idő­beliségünktől. Viszont azt tapasztaljuk, hogy nem vagyunk képesek a tér és idő szerkezetét megváltoztatni. Gyakran érezzük az idő múlását, a távolságokat változónak; érzetük nagyon függ lelkiállapotunktól is; de hét­köznapi eszközeink — az órák, naptárak, térképek, mérőszalagok — mégis állandóságukat és tőlünk való függetlenségüket, objektivitásukat igazolják. A teret és az időt tőlünk és egymástól függetlenül létező abszolutumnak érzékeljük. Ebben a minden irányban végtelen térben és időben próbáljuk elképzelni a világmindenség alakulását. Ez a próbálkozás egy sor problémát vet fel, mint például: Ha az idő végtelen, akkor a világ örökké van-e, vagy keletkezett, Isten teremtette, de akkor mi volt „előtte”? Ha a tér végtelen, akkor vagy végtelenül nagy a világ, vagy véges méretű, de akkor mi van „kívül”? Ha a világmindenség vázát a tér és az idő adja, akkor hol van Isten (térben és időben)? Változik-e Isten az idővel, vagy változatlan? Megvál­tozott-e Jézus kereszthalálakor, változtat-e „szándékain” kérő imádságaink hatására ? Hogy viszonyulhatunk múlandóságunkhoz, az időhöz, ahhoz, ami elmúlt, és „végleg a múlté”? Hová helyezhetjük az örökkévalóságot?2 De nem csak filozófiai és teológiai problémák adódnak. Az újkori fizika — a newtoni mechanika és a Maxwell-féle elektromágneses elmélet — a minket körülvevő valóság jelentős részét le tudta írni és meg tudta magya­rázni az abszolút tér és idő fogalmaira épülő rendszerével. De néhány za­varó _ ellentmondást sejtető — eredmény is született. Ezek közül az egyik __ számunkra a tér és az idő szempontjából a legfontosabb — a Michelson­f éle kísérlet kudarca: a mozgó Föld sebességét próbálták meghatározni a nyugvó éterhez képest. A fénynek, mint elektromágneses hullámnak, a terjedéséhez egy rugalmas közeget kellett feltételezni, amely kitölti a világmindenséget. (Hasonlóan ahhoz, hogy a hanghullámok is csak valamilyen anyagban, például levegő­

Next

/
Thumbnails
Contents