Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Weltmann Imre: Mohácstól Buda visszavívásáig
36 WELLMANN IMRE: MOHÁCSTÓL BUDA VISSZ AVI VÁSÁIG felől volt meredek, északról és délről enyhébb lejtőn lehetett hozzáférni. Tetejének hosszan elnyúló, nagyjából háromszögű alakja megnehezítette a védelem erőinek összpontosítását. Falait sokszögű bástya csak egy ponton, különben hengeres rondellák erősítették. A nyugat, északnyugat és dél felől körülvevő dombokon alkalmas helyek kínálkoztak az ostromlók ütegei számára. De a veszélyeztetettebb északi oldalon a Bécsi kaputól az északnyugati rondelláig második és harmadik fal is, köztük széles és mély árokkal, délről pedig barbakánszerű előretolt védőmű szolgált nagyobb biztonságul. S a töröknek nemcsak a védőművek 1684-ben szenvedett sérüléseinek kijavítására volt gondja, hanem új falat is épített le a Dunáig a vízhordás oltalmazására. A mindenre elszánt tízezer főnyi várőrséget pedig, élén a várvívás és -védelem terén nagy tapasztalatokkal bíró Abdur- rahmán pasával, az is bizalommal töltötte el, hogy 1684-ben Buda János ideje óta már hatodszor állt sikerrel ellen az ostromlóknak De az utóbbiák is tanultak a két esztendővel korábbi kudarcból. Ezúttal még korábban jelentek meg a helyszínen, hadianyaggal és élelemmel bőven ellátott, 77 000 főre kiegészülő sereggel, melyben a császári és a bajor csapatokon kívül a protestáns brandenburgiak és szászok is jelentős erőt képviseltek, nemkülönben 15 000 magyar hajdú és huszár. De ott küzdött Európának szinte minden részéből jött ezernyi, közte sok előkelő származású önkéntes is, mert Buda visszavívása. s vele a török kiűzése végre az egész kereszténység ügyévé lett. A védők álital kiürített Pest elfoglalása már június 17-én megtörtént. Másnap a lovasság, egyúttal takarmányról is gondoskodva, elállta a várhoz vezető utakat, hogy segítség ne juthasson be oda; utóbb annak körül- sáncolása is megindult a védők kirohanásainak akadályozására. Majd felállították az ágyútelepeket a körülvevő dombok alkalmas oldalain, s míg ezek nappal törették a falakat, nagyrészt éjszakai munkával folyt a megközelítésükre szolgáló ostromárkok ásása, zegzugos vonalban, hogy a várbeliek tüze végig ne pásztázhassa őket, jóval mélyebben és tágasabban, mint két évvel előbb, s párhuzamosokkal összekötve. A Vízivárost, melyet le az északnyugati rondellától nagyjából a Mártírok útja mentén a Dunáig haladó egyszerű fal védett, már június 24-én sikerült elfoglalni. Ám északról a július 13-i roham súlyos veszteségek árán is sikertelen maradt, a fel- hatolók lába alatt megnyílni látszott a föld az aknák robbanása nyomán, s azokat, kik mégis a vár falára jutattak, puskagolyókon, nyilakon és lándzsadöféseken kívül égő szurokkoszorúk és robbanó lőportartók özöne zúdította vissza. Kiderült, hogy a védők nemcsak a réseket tömik be tüstént, s az ágyútűzben bírják a versenyt, de az aknaharcban határozott fölényben vannak. Amikor palotabeli nagy lőporraktáruk július 22-én eget-földet rázó robbanással levegőbe repült, akkor is hiábavalónak bizonyult a vár feladására való felszólításuk. Csak az északról és délről július 27-én egyszerre megindított általános roham hozta meg ott a külső várfal és rondellák, itt az előretolt védőmű elfoglalását. Északon azonban egyelőre nem haladhattak tovább a második és a harmadik fal, s a köztük levő árok leküzdésében, délről a várfal birtokbavételében, mert Érd felől megjelent a 60 000 főnyi török felmentő sereg. Mivel azonban nagyrészt szedett-vedett népből állt, a nagyvezír nem mert a magukat előbb körülsáncolt, majd onnan kilépve csatarendbe állt ostromlókkal nyílt ütközetre kiállni. Válogatott katonáival csak megkerülő hadmozdulattal, majd kétszer is janicsároknak a várba juttatásával próbálkozott, mind
