Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Szentágothai János: Agy–tudat–keresztény hit
12 SZENTÁGOTHAI J.: AGY — TUDAT — KERESZTÉNY HIT ebben az egész rendszerben hol van akár a legkisebb eleme a tudatnak: annak, amit mindannyian szubjektíve érzüník és ami mindannyiunk számára létünk valós tartalma. — De ezek az elméletek nagyon tudatosan távol tartják magukat attól, hogy a tudat jelenségeit mai ismereteink szintjén magyarázni próbálják. Joggal kérdezhetnénk tehát magunktól: akkor mire jó ez az egész elmé- letesdi? Nem eleve reménytelen-e a tudat problémáinak megközelítése a természettudomány eszközeivel? — A fejlődés tendenciája nem ezt mutatja: sorozatosan ismer fel a modem elektrofiziológia olyan idegsejteket, illetve idegsejtkapcsolatok egész hierarchiáit, amelyeken szinte nyomon követhetjük, hogy pl. a látórendszer az állat környezetében levő tárgyakat miként bontja előbb képelemekre, majd fokozatosan miként illeszti össze környezetében való tájékozódás szempontjából fontos egységekké; konkrétan a majom számára fontos kéz, vagy arc képévé, amelynek jelenlétét egy-egy agykérgi sejt specifikusan képes jelezni. Fordítva, pontosan identifikálni tudunk olyan idegsejteket, amelyek egy betanított döntési szituációban — még jóval megelőzve a döntés eredményeképpen végrehajtandó mozgást — már kiadják az utasítást a mozgási programot kivitelező kérgi apparátus beindítására. Nap-nap után fedeznek fel olyan idegsejteket, vagy több sejtből álló hálózatokat, amelyek működése az állat éberségi állapotát, hangulatát, az életviteléhez tartozó magatartási folyamatok egyikének vagy másikának kiváltását biztosítják, ráadásul sok esetben ismerjük azokat a jellegzetes anyagokat — általában idegsejtek anyagcseretermékeit (főleg peptideket) —, amelyek mind e bonyolult és általában pszichikusnak tekintett funkciókat kiváltják, befolyásolják, esetleg gátolják. A mai orvoslás talán legdinamikusabban fejlődő ága a pszichoneurofarmakológia, amely e hatóanyagok által vezérelt működésekbe való beavatkozással igyekszik és képes gyógyhatást elérni. Sajnálatosan ismert az is, hogy bizonyos — sok esetben elég egyszerű szerkezetű — vegyi anyagok a tudat állapotát alapvetően megváltoztatják, olyannyira, hogy a velük való visszaélés a 20. századvég társadalmainak egyik legsúlyosabb veszélye. — Ezért is nagyon aggályos és irracionális is lenne olyan szemléletet magunkévá tenni, mely szerint a tudatunk szubjektív világa egyszer s mindenkorra megközelíthetetlen lenne a tudomány számára. Sokkal ésszerűbb álláspont az idegi organizáció és működésének tisztán természettudományi megközelítése, természetesen annak felismerése mellett, hogy az ember idegrendszerének fejlődése olyan minőségi ugrást jelent, amelynek következményeképpen az ember már nem csak biológiai, hanem — főleg ahol specifikus embervonásai kerülnek előtérbe, már inkább — társadalmi meghatározottságú élőlény. Itt érkeztünk el a címben jelzett problematika magvához: a természet- tudományos világkép és a keresztény vallás — vagy akár más ún. „kultúr- vallás” — közötti ellentéthez. Ez az ellentét régi keletű, mai gondolkozásunk számára (mert a régebbi konfrontációkat már nem tudjuk utánaérez- ni) belülről is érthetően a Galilei perrel kezdődik. Az akkori idők vallási „establishment”-je számára elfogadhatatlannak és veszélyesnek tűnt az addigi geocentrikus szemléletnek napközpontúvá való átalakítása. Galileinek persze igaza volt; ő még nem is sejthette, hogy földünk nem csupán a naprendszeren belül, hanem a naprendszerünk s a sok milliárd naprendszerből álló tejútrendszerünk sem kitüntetett pontja az egész universumnak, hiszen rengeteg, a miénknél nagyobb, hasonló szerkezetű galaxis létezik. Viszont, ha onnan nézzük a dolgot, hogy tudomásunk szerint csak a földön fejlődött
