Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Benczúr László: Gy. Szabó Béla emlékezetére
BENCZÚR LÁSZLÓ Gy. Szabó Béla emlékezetére Korunk képzőművésze fél a széptől. Ügy véli, ami szép, nem lehet igaz; a valóságot csak absztrakt és groteszk módon, vagy sokkoló szürrealista víziókkal lehet tükröztetni. Mert a valóság érthetetlen, nem szép, sőt iszonyú. Gy. Szabó Béla ezért ma „korszerűtlen” képzőművésznek tűnik. Áhítattal csodálkozik rá a szépre. Amikor szinte mindenki rendhagyó szeretne lenni, ő a rendet látja és láttatja meg fametszeteivel, pasztellképeivel, vázlataival. Az ember és természet viszonyába — az oly nagyon nélkülözött — ünnep hangulatát viszi be. „Ünnepet vinni az emberek közé” — ez volt szűkös fiatalsága idején otthonába fogadó jó barátjának, Járási Andor kolozsvári evangélikus lelkésznek, teológiai tanárnak is életprogramja. Maga így vall erről: „Pusztán, tengeren, erdőn / barangoltam magamban, / Emberektől távol sem / kínzott az egyedüllét. / Föld, víz, égbolt, állat, fa / köznapba ünnepem viszi.” Nem véletlen, hogy nincs Erdélyben olyan protestáns papiak, amelynek falán ne találkoznánk képeivel. Gyulafehérvári vasutas család hetedik gyermeke volt. Művészete, életstílusa is tanúsítja: puritán kálvinista. Mégis meleg hangon, nagy hálával emlékezik vissza gyulafehérvári katolikus gimnáziumára. Járosi Andor és Remény ik Sándor révén (a költő ihlette biblikus témájú nagy metszeteinek elkészítésére) szoros baráti kapcsolat fűzte egyházunkhoz is. 1939-ben megjelent ,,Barangolókönyv”-ének utolsó metszetén magát örökíti meg, amint Gyenesdiáson, a „Kapernaum” kockás padlóján szétteríti készülő könyve lapjait. „Levonatok borítják a padlót, az ablakon át visszatűző napsugárban a megfáradt ember görbe tartásában mérleget készít. Soha Gy. Szabó ennél tisztább és tipikusabb masereeli képet nem alkotott!” — írja róla Murádin Jenő a bukaresti Kriterion kiadásában 1980-ban megjelent másfélszáz oldalas monográfiájában. Fametszeteinek száma meghaladja az ezerháromszázat. Pasztell és olajképei mellett mintegy tizenötezer grafikai mű került ki keze alól. „Azért lehet így, mert létkérdés nála a munka, mert belső motiváció készteti alkotásra.” (Murádin) Százötven egyéni kiállítása volt nemcsak Romániában, hanem szerte a világon. Liege városa díszpolgársággal tisztelte ímeg. A Román Szocialista Köztársaság kiváló mestere. Nemcsak kiváló képzőművész. Kitűnő stiliszta is. „Barangolókönyv”-ének tartalmát klasszikus verseléssel latinul is, magyarul is hatsoros versbe tömöríti. „Kínai útivázlatok” és a „Mexikói tél” címen készített útikönyveiben egy fanyar humorú, meleg szívű szépíró osztja meg élményeit a képek és vázlatok gazdag világában gyönyörködő olvasóval. A 80 éves korában el
