Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Tarbay Ede: A Kéz (vers)
TARBAY EDE A Kéz Arcodra nem vésett új redőt a Kéz, fáradt szemed lezárta és bőröd bevonta kék viasszal. Az ujjak ereidre feszültek. Talán láttad még: sürget intése is, az újabb. így, neszek nélkül, mint aki megbékül, így adtad meg magad a Kéznek, mert tudtad: a létet teszi teljessé ez a pillanat. Ezt várjuk mi is megadással, máskor meg komisz akarással, szitkozódva és nyögve, sírva, hol mást, hol magunkat taszítva előbbre, és várjuk azt is, valami kevés hittel bízva abban, hogy belőlünk az, ami ember megmarad, tovább élhet, így kitöltjük a létünk utáni ürességet.
/
