Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Tarbay Ede: A Kéz (vers)
TARBAY EDE: A KÉZ 55 Mert az marad, üresség. A torkunk jelzi ismét: csak a csontokat tudjuk bizonyosságunk erejével, agyunkkal, testünk idegével felfogni, fogni. Megújult kételkedésünk ingája leng, hol fönt vagyunk, hol újra lent, közben formázzuk, véssük megcsökült tudatunk. * Véssük, két kezünkkel, emlékeinkbe, hitetlenül is hittel létünk minden keserűségét és örömét is. Ez a száraz kenyér és víz az igazi szegénység. Tehetetlen nézzük iaz utat, mely temetetlen gödrökbe mutat, míg sokasodnak körülöttünk a halottak. Sokasodnak, és megroppant minket a szemhéjak mögé falazott tekintet, a csend, amellyel mindent megtagadnak. Az emberi mérték formáit elhagyva mire találtak, miféle utakra, s érintették-e a létünk túlsó szélét?
/
