Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Veöreös Imre: Hozzáfűzések C. G. Jung emlékezéseihez
VEÖREÖS IMRE Hozzáfűzések C. G. Jung emlékezéseihez Ha be kell mutatnom valakinek Jungot, legyen itt ennyi elég: korunk legjelentősebb pszichológusa, aki Freudtól indulva, de továbblépve az emberi lélek titkainak eddig elérhető legnagyobb mélységéig jutott el. Félezernyi kéziratos oldalból válogattam ki a fentebb közölteket. A hűségéért felelek, mert a szemelvények mindenütt beleilleszkednek a teljes szöveg összefüggésébe. Csakhogy ezek a parányi részletek aligha tudják érzékeltetni az egész mű lélegzetelállító izgalmasságát. A rendkívüli benyomást a megjelenő kötet jelenti majd az értő olvasónak. Én mindenesetre a közeljövő egyik legnagyobb magyar könyvsikerének jósolom. A „társszerző’’ Aniela Jaffé, Jung tanítványa, aki az emlékezéseket lejegyezte, a könyvet összeállította és mestere jóváhagyásával kiadta, így jellemzi a mű jelentőségét: „...aligha lehet bárkit jobban bevezetni egy kutató szellemi világába, mint ha maga mondja el, miképpen jutott eszméihez, és beszámol mindarról, ami szubjektív élményként áll felismerései hátterében.” Válogatásom szempontja folyóiratunk arcélének felel meg. Bár ez a nézőpont sem könnyítette meg a választást, hiszen Jung egész életművében kiemelt helye van vallási kérdéseknek. A visszaemlékezésekben elmondott gondolatok — írja a tanítvány a német eredeti bevezetésében — „életének fundamentumát jelentik. Mindenekelőtt a vallásos gondolatok.” Ezek azonban javarészt nem bibliai, hanem lélektani eredetű gondolatok. A folyóiratunkban imént közölt részletek is érthetővé teszik, hogy Jungnak sok támadásban volt része éppen egyházi emberek, teológusok részéről. Soraim ellenkező irányúak: megérteni és megértetni szeretném Jung emlékezéseinek itt olvasható töredékét a keresztyén hit oldaláról, ha úgy tetszik: teológiai látószögből. 1. Jung megkülönbözteti, érthetően, az emberi lélekben, a lélek tudattalan mélyében élő istenképet az Isten, valóságától. Az előző, az istenkép, mely a lélek legősibb belső tartalmához tartozik, az ő számára tudományos tapasztalati tény. Ezért szerinte a lelki betegségben szenvedő ember gyógyításában nagy szerepe lehet vallási tényezőknek. Az utóbbi, Isten maga, nem lehet tudományos megismerés tárgya — véli joggal —, csak szubjektív bizonyosságunk lehet róla, aminek az ellenkezőjét is hiheti valaki. Mégis, újra meg újra, a tudattalanból érkező jelzések, álmok, látomások elemzéseinek olvasásakor nemegyszer az a benyomásunk, hogy ő számol, saját egzisztenciája bevetésével, az istenkép mögötti realitással, az Isten valóságával. Amikor Istent (vagy bármiféle természetfölötti erő megnevezését)
