Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Nyíri Tamás: A felszabadítás teológiájáról
NYÍRI TAMÁS A felszabadítás teológiájáról Talán megkívánhatná az olvasó, hogy nyomban értekezésünk elején határozzuk meg a címben szereplő fogalmakat. Ehelyett azonban — feltételezve, hogy mindenkinek van valamilyen előzetes ismerete a felszabadulásról, illetve a felszabadításról és a teológiáról — történelmi visszapillantással kezdjük. Ha pedig majd úgy érzi az olvasó, hogy eddigi ismeretei felülvizsgálatot igényelnek, akkor ez a rövid kis írás elérte célját. Az eredetek A felszabadítás teológiája a CELAM, a latin-amerikai püspöki karok 1968. évi medellini (Kolumbia) teljes ülésén született meg. A vitákon nyilvánvalóvá vált, hogy VI. Pál pápa Populorum progressio (1967) című encikli- kája által használt „integrális fejlődés” Latin-Amerikában azonos a „libe- ración” (felszabadítás) fogalmával — írja S. Galilea.1 A medellini gyűlést azért hívták egybe, hogy „megvizsgálják az egyházat a jelenlegi latin-amerikai átalakulás és a zsinat fényében” azzal a céllal, Jiogy a II. vatikáni zsinat eredményeit átültessék a földrész gyakorlatába. G. Gutiérrez2 szerint azonban az eredeti célkitűzés az ellentétébe csapott át: inkább „a II. vatikáni zsinat tanítását vizsgálták a latin-amerikai helyzet fényében”. Történelmi visszapillantás Ma már tisztán látjuk, hogy a II. vatikáni zsinat küldetése abban rejlett, hogy válaszoljon a „ki nem elégített felvilágosodás” (Hegel) kérdéseire és kihívására. A zsinat — ha bizonyos fönntartással is, és nem olyan határozottan, mint XXIII. János pápa a Pacem in terris (1963) körlevélben, de — elismeri és magáévá teszi az újkor szellemi horizontját alkotó értékeket: mind az individuális szabadságjogokat mint a véleménynyilvánítás jogát, a vallásszabadságot, a politikai életben való demokratikus részvétel jogát, a gyülekezési szabadságot, a jogot, hogy mindenki maga válassza meg szabadon saját életállapotát, a szubjektum értékét és méltóságát, mind pedig a szociális-gazdasági jogokat mint a munkához, az igazságos bérhez, az emberi munkakörülményekhez való jogot. Különlegesen is hangsúlyozza a dolgozó osztályok jogait, szabad társulásaikat, valamint a nők jogát az igazságosságra és egyenjogú részvételükre a közéletben. A zsinat látóhatára már megegyezik az újkori és nagykorú (Kant) ember látóhatárával, melyet a felvilágosodás, a szekularizáció és az emancipáció alakított ki. IX. Pius pápa hírhedt Syllabus-ával (1864) szemben nem ítéli el eleve a modern világot, hanem párbeszédet kezd vele.
