Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Gunnar Stalsett: A Lutheránus világszövetség munkája a budapesti nagygyűlés után
GUNNAR STÁLSETT: A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG 13 4. 1990-ig terjedő programunk negyedik súlypontja az emberi ínség elleni küzdelem, s a béke és igazságosság keresése. Az LVSZ Világszolgálati Osztálya által végzett szolgálat legdrámaibb megnyilvánulása a vezető szerepünk az afrikai „Egyházak a szárazság ellen akció”-ban. E program révén Etiópiában naponta nyolcszázezer embert élelmeznek. Nyilvánvaló, hogy mennyire szükséges a közös cselekvés, együttműködés, összehangolt munka a szenvedők érdekében. Sem egy egyháznak, ha mégoly erősen elkötelezett is, sem pedig bármely egyházi szervezetnek nincs meg egyedül az a kapacitása, hogy szerte a világon az emberi ínség sok fajtájával szembeszálljon. Az emberi nélkülözés az a terület, amely leginkább igényli az egyházak közötti sokoldalú együttműködést. Ezt célozza a Lutheránus Világszolgálatunk. De ezt is a tagegyházak szolgálatának kell tekintenünk, és úgy irányítanunk, hogy az érintettek az igazságosság és irgalmasság iránti keresztyén elkötelezettség megnyilvánulásának tekintsék. A Magyarországi Evangélikus Egyház a közelmúltban két tanújelét adta világméretű szolidaritásának. Az a tízezer dollár, melyet a magyar gyülekezetek a namíbiai egyházaknak adtak, annak a jele, hogy készek módot találni arra, hogyan oszthatják meg javaikat a kevésbé szerencsés helyzetben lévőkkel. De az egyház egy fiatal, áldozatkész keresztyén mérnök, Bálint Zoltán szolgálatát is biztosította, aki Zimbabwében vízügyi beruházáson dolgozik. Jártasságát és szaktudását arra használja, hogy kutakat fúrjon, amelyekre szüksége van az embereknek, állatoknak, növényeknek, és ezzel a fiatal zimbabwei nemzet építéséhez is hozzájáruljon. Mint elkötelezett laikus, bizonyságot tesz a magát az élet vizének nevezett Krisztusról, s ez is éppen olyan fontos hozzájárulás a nemzet építéséhez. Programunk szerint többet akarunk tenni, mint a veszélyben elsősegélyt nyújtani. Ezért mind a Világszolgálati, mind a Tanulmányi Osztályunkon azon munkálkodunk, hogy feltárjuk a társadalmi és gazdasági igazságtalanság gyökereit. A Világszövetségnek a béke és leszerelés iránti elkötelezettsége világos. A|z 1985. augusztusi végrehajtó bizottsági ülésünkön megerősítettük ezt az elkötelezettségünket, sürgetve a tagegyházakat, hogy világosan foglaljanak állást a világűr további militarizálásával szemben, és aktívan szálljainak szembe a nukleáris fegyverek előállításával. Ismételten rámutattunk a fegyverkezési verseny negatív gazdasági és társadalmi következményeire, és sürgettük, hogy leszerelési intézkedésekkel az anyagi forrásokat katonai célokról polgári célokra csoportosítsák át. Felhívtuk a kormányokat, hogy növeljék és fokozzák segítségüket az éhség enyhítésében, s változtassák meg költségvetési szempontjaikat és nemzeti mezőgazdasági politikájukat azért, hogy eleget tegyenek az emberek jóléte iránti kötelezettségeiknek. Ez tükröződik a békéről vallott felfogásunkban is: béke igazságossággal együtt és mindenki emberi méltóságának tiszteletben tartása. A nagygyűlés itt Budapesten alaposan foglalkozott az emberi jogok kérdésével. Mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok megsértéséből eredő nyomorúság, szenvedés és reménytelenség miatt, amely napjainkra járványos méreteket öltött. Ä nagygyűlés megerősítette, hogy az emberi jogok elengedhetetlen alapjai az igazságos és közös részvételen alapuló társadalomnak. Béke nem lehet igazságosság nélkül, és az igazságosság is csak békében valósítható meg. Az emberi jogok oszthatatlanok. Az alapvető emberi jogokat — idetartozik az önrendelkezés, a békében és egyéni sértetlenségben élés joga — nem lehet megvalósítani, ha a társadalmi körülmények és a politikai struktúrák nincsenek igazságosan rendezve.
