Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Gunnar Stalsett: A Lutheránus világszövetség munkája a budapesti nagygyűlés után
14 GUNNAR STALSETT: A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG Az emberi jogok terén való különleges gondok közül a nagygyűlés első helyre tette a vallásszabadság, „akár az egyéni, vagy a nyilvános istentisztelet, a hit nyílt megváltása, az ifjúság nevelése vagy a lelkiismeret szerinti élethez való jog .. hiányát. Minden keresztyén egyház és más vallások követői számára itt az idő, hogy vállvetve munkálkodjanak az Egyesült Nemzetek vallásszabadságegyezményének megalkotásáért, amely kövesse az ENSZ-nek a vallási vagy hitbeli türelmetlenség és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló Nyilatkozatát (1981). 5. Az ötödik és utolsó, de nem kevésbé fontos megbízatásunk: Isten egész népének részvétele az egyház és tt társadalom életében. Fontos észrevennünk, hogy a keresztyéneknek felelősséget kell hordozniuk mind az egyházban, mind pedig a társadalomban. Istenben, a Teremtőben és Krisztusban, az egyetlen Szabadítóban való hitünk világi ügyekben is felelősségvállalásra kötelez. Hitünk politikai megbízatást is ad. Hitünk alapján kell munkálkodnunk a köz javáért, az igazságosságért, a békéért, az emberi jogbkért, a teremtett világért. Ezt minden jóakaratú hívő és nem hívő emberrel közösen kell végeznünk. De keresztyén kötelességünk a különbségtétel is, annak megállapítása, hogy mikor szükséges — az értékek és célok különbözősége miatt — az utak szétválása a politika területén keresztyének és mások között. Erről szól az apostoli figyelmeztetés, hogy Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek. A program rámutat azokra a különféle szempontokra, hogyan kellene a keresztyéneket képessé és szabaddá tenni arra, hogy az egyház és társadalom életében teljes mértékben részt vegyenek. A keresztyén hitben való gondozásnak és nevelésnek minden korú ember számára hozzáférhetőnek kell lennie, nemcsak a felnőttek részére. A nőknek és az ifjúságnak az őket megillető szerepet kell biztosítani az egyházban és a társadalomban, mely kifejezi emberi méltóságukat és mindenkit gazdagít.A hátrányos helyzetű emberek teljesebb részvétele külön feladatként szerepel. Ez a program rendkívül nehéz, szerteágazó. A jövőben nem tudunk nagyobb anyagi támogatást szerezni a tagegyházaktól. Inkább kevesebb, mint több személy lesz a munka végzéséhez. A Végrehajtó Bizottság az LVSZ programjainak fokozott összehangolását és egyeztetését kérte, s utasította a főtitkárt, hogy a genfi központ munkatársai között segítse elő az együttműködést a nagyobb hatékonyság és a jobb sáfárkodás érdekében. Meggyőződésem, hogy ezt így lehet és kell végeznünk. Tekintettel kell lennünk továbbá arra, hogy más szervezetek, amelyeknek egyházaink többsége szintén tagja, mit végeznek, hogy az átfedéseket és a pénzpocsékolást elkerüljük. De még fontosabb lenne a Világszövetség életében, ha munkánkat nagyobb mértékben sikerülne decentralizálnunk. A Lutheránus Világszövetségről mint közösségről (communio) vallott értelmezésünk sokkal helytállóbb lenne, ha az LVSZ programját az összes tagegyház közös programjának tekintenék. Az ideális az lenne, ha a tagegyházak nemcsak pénzzel és munkatársakkal járulnának hozzá, hanem programjaikkal és szolgálataikkal is. Ezt azt is szolgálná, hogy a Világszövetséget éppúgy, mint az ökumenikus mozgalmat oda vigyék, ahova tartozik: nem Genfbe, hanem az egyes tagegyházakba és minden helyi gyülekezetbe. Fordította Szentpétery Péter
