Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Benczúr László: Hallgatója voltam, tanítványa maradtam. Száz éve született Barth Károly
BENCZÚR LÁSZLÓ Hallgatója voltam, tanítványa maradtam Száz éve született Barth Károly Szerénytelen volnék, ha minden további nélkül azonosítanám magamat a számomra ilyen módon fogalmazott címmel. Mégis vállalom, természetesen némi megszorítással. „Hallgatója voltam” — ez igaz, csakhogy mindössze fél évig. 1940-ben, a második világháború kezdetén. „Tanítványa maradtam” — ez csupán annyit jelent, hogy szüntelen foglalkoztat és ma is igyekszem tanulni tőle. Milyen eredménnyel? — döntsék el mások. Nem mondhatom magam Barth-tanítványnak abban a szoros és mély értelemben, ahogyan Járosi Andor kolozsvári lelkész és teológiai magántanár tanítványának tarthatom magam. Ő hívta fel különben figyelmemet Barth jelentőségére s beszélt rá, hogy ne Erlangenbe, hanem Bázelbe menjek tanulmányútra. 1940. január 7-én érkeztem Bázelbe. Az egyetemen szinte csupán svájci diákok hallgatták az előadásokat. A háttérzenét ágyúdörejek szolgáltatták. A várostól néhány kilométerre húzódtak jobbról a német, balról a francia erődítmények. Svájci teológus barátaim szekrényében készenlétben állt a teljes katonai felszerelés, a puskával együtt. Az utcák közepén barikádok, drótsövények. Húsvétig ki se mozdultam Bázelből. Tanultam. Csak nagyjából futottam át az újságok hírözönét. Azzal juttattam kifejezésre Hitler iránti megvetésemet, hogy nem hagytam magam általa kizökkenteni a kerékvágásból. Ez már Barth hatása volt. Ügy mentem ki Bázelba, hogy magától Barthtól alig olvastam valamit. Tulajdonképpen csak közvetve ismertem, elsősorban kolozsvári professzoromnak, Tavaszy Sándornak, „A dialektikai teológia problémája és problémái” c. tanulmánya és más írásai alapján. Gáncs Aladár 1930-ban „Mit tanulhatunk Barth Károlytól?” c. tanulmánya csak jóval később került kezembe. Bújtam tehát könyveit. Elsősorban a legfrissebbeket. De ma is nagyon messze vagyok attól, hogy minden írását (nem is szólva 13 kötetes, 10 ezer oldalt kitevő dogmatikájáról) teljesen ismerjem. Egy dolgot talán mégis sikerült elsajátítanom: teológiai gondolkodásának módszerét. Mi jellemzi ezt a módszert? Sokan azt mondják — és nem véletlenül: a dialektika, az állítva tagadás és a tagadva állítás. Egy nagypénteki prédikációját így kezdte: „Két lator közé feszítették. Min csodálkozzunk jobban? Azon, hogy Jézus ilyen rossz társaságba került, vagy azon, hogy a latrok ilyen jó társaságba kerültek?” Nem vitás, ez dialektikus fogalmazás. Ez a dialektika azonban nem öncélú, szellemes játék. Szorosan kapcsolódik egy
