Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Trajtler Gábor: In memóriám Gárdonyi Zoltán
TRAJTLER GÁBOR In memóriám Gárdonyi Zoltán A szelíd lelkű, magas növésű emberekre jellemző hajlott testtartással járt közöttünk. Nagyobb volt sok-sok kortársánál, bár nem akart senkinél sem nagyobb lenni. Sokat, nagyon sokat tudott, de tudásával nem akart senkit sem megelőzni. Hogy ne kelljen rá felnézni, ő hajolt meg, úgy beszélt tanítványaival. Teológus koromban találkoztam vele először. A nyári kántorképző tanfolyamok elődjén, a gyenesdiási Cantate-konferencián vettünk részit. A pedagógusi és kántori állások szétválasztása következtében akkor sok orgona- pad megüresedett. Jöttek erre a konferenciára papnék, diákok, s mindazok, akik úgy gondolták, hogy zenei készségükkel segíthetnek az egyháznak. Aki valamivel többet tudott a kottafejekről, az beállt a többiek tanítójának. Így kerülhettem én is Gárdonyi Zoltán mellé oktatónak. Mögötte akkor már a kántorképzésben nagy múlt állt. Tíz éven keresztül, 1931-től 1941-ig volt a soproni Evangélikus Tanítóképző zenetanára. Mellette — bár református volt — az Evangélikus Teológiai Fakultáson is ő tanította az egyházzenét. Azok a lelkészeink, akik növendékei voltak, ma is rajongással beszélnek óráiról. Amikor a Cantate-konferencián a harmonium mellé ülőknek mutatta, hogy hol van a középső c billentyű, neki már zenetudományi doktorátusa van. Nem kisebb világhírességek voltak tanárai, mint Kodály és Hindemith. Már mögötte volt a zeneakadémiai tanári kinevezése is. Egyéniségének egyik nagy titka: hatalmas tudás birtokában alázattal vállalta a legegyszerűbb dolgok megértetését is. A konferencia egyik programjaként átmentünk Keszthelyre, az evangélikus templomba, ahol Gárdonyi Bach-műveket játszott hallgatóinak. így tudtuk meg róla, hogy kiválóan orgonáit. Ezzel a tudásával sem dicsekedett soha, csak szolgált. Az orgonabemutató végén felesége unszolására saját műveiből is játszott. Máig is felejthetetlen számomra, ahogy első szonátájának adagio tétele megszólalt keze alatt. „Hallgassa csak, Gábor, mintha Bach írta volna” — mondta felesége. És valóban, a Bach-adagiók mélysége, harmóniai szépsége és dallamossága elevenedett meg a 20. század közepén. Ahogy orgonálni tudásával nem dicsekedett, úgy saját műveivel sem akart feltűnni. Cesar Franck muzsikáját nagyon szerette, s vallotta, hogy saját kompozícióira is hatással van a francia mester. Gárdonyi nem szégyellte, hogy amikor mások új meg új disszonanciákat kerestek, ő a régi harmóniákat támasztotta fel. Zenéje mindig szép és kifejező. Ezért van az, hogy Bach után az ő műveit játszom a leggyakrabban és a legszívesebben.
