Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Szennay András: Luther – mai katolikus megközelítésben
32 SZENNAY ANDRÁS: LUTHER KATOLIKUS SZEMMEL tői és a katolikus egyház között. Ugyanakkor Ratzinger azt is hangoztatja, hogy a megigazulást oly radikálisan és mélyen kell felfogni, mint ahogyan azt Luther tette, azaz mint visszatérést a teljes antropológiához — és ezzel együtt minden tantétel visszavezetését a törvény és evangélium dialektikájára (lm. 576). Azóta — folytatja Ratzinger — természetesen sok minden nyitottabbá vált, úgyhogy remélni szeretnénk: ahhoz a ponthoz érkeztünk, amikor az alapvető döntést újra át lehet gondolni és egy tágabb, nagyobb vízióban integrálni. A másik jelentős személy, akitől idéznék, II. János Pál pápa. Az 500 éves jubileum alkalmából Willebrands bíboroshoz intézett levelében többek között ezeket írta: Luther Mártonra és az egység visszaállításának keresésére vetett pillantás kétfajta fáradozást tesz szükségessé. Elsősorban gondos történeti vizsgálódásra van szükség. Arról van szó, hogy elfogulatlanul, csakis az igazság keresésétől ihletett vágyból fakadó kutatással, igazságos képet alkossunk mind a reformátorról, mind pedig a reformáció egész korszakáról, és az abban hatékonyan közreműködő személyekről. Ahol vétkeztünk, azt el kell ismerni, bármelyik oldalt érintené is ez; ahol polémia torzította el a látást, ott helyreigazításra van szükség — ugyancsak függetlenül attól, melyik félről van szó. Mindebben semmiképp sem vezethet az a törekvés, hogy a történelem bírájává tegyük meg önmagunkat. Csakis az a cél lebeghet szemünk előtt, hogy jobb ismeretekre törekedjünk és ezzel alkalmasabbakká váljunk az igazság befogadására. Csakis az a magatartás nyitott az igazság által segített tisztulásra, amely szabad az előítéletektől. így lesz képes rá, hogy közös munkával megtalálja az akkori események megértéséhez az utat, és új kiindulópontot biztosítson a mai dialógushoz. (Osserv. Romano — német kiadás — 1983. nov. 11.5. o.) Yves Congar-ral, a francia katolikus teológia egyik nagy öregjével megállapíthatjuk : ... a protestantizmussal foglalkozó munkánknak semmi pozitív eredménye sem lesz mindaddig, amíg Luther merd elítélése helyett nem igyekszünk őt komolyan megérteni, és történeti szempontból nem szolgáltatunk neki igazságot. (Expérience et conversion oecuménique, in: Chrétiens en dialogue, Paris 1964.) És ugyancsak Congar-ral feltehetnők a kérdést: Milyen feltételek mellett lehetett volna a reformációt véghez vinni anélkül, hogy új egyház keletkezett volna ? — De — folytatja — ugyanúgy azt is kér- dezhetnők: Tehetünk-e mi ma annak érdekében valamit, hogy ez még egyszer lehetséges legyen, de nem az ellen, hanem azzal együtt, ami 1517 óta kialakult? (Mérleg 4/1968/325.)
