Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986

1986 / 2. szám - Szennay András: Luther – mai katolikus megközelítésben

30

SZENNAY ANDRÁS: LUTHER KATOLIKUS SZEMMEL

keresztény élet iskoláit, azokat, ahol az ember megtanul keresztény lenni. Luther megértette, hogy a „vallási tanításon” túl a kereszténynek szüksége van rá, hogy „elsajátítsa Krisztust, amint kell” a Szentíráson keresztül, amely kinyilatkoztatja számára a keresztet, a hit általi megigazulást. És ehhez mindenkinek meg kell találnia saját útját, mert Luther nem követeli meg, hogy őt magát modellként szemléljük.

Érdekes felfigyelni Olivier következő megállapítására: Protestáns környezetben Luther gyakran alig jobban ismert, mint katolikus környezetben Aquinoi Sz. Tamás. Nem mondhatom — vallja —, hogy főhelyet foglalna el azokban az egyházakban, amelyék rá hivatkoznak. Luther 1983-ban nem az a „protestáns” Luther, akibe sokan, maguk a protestánsok is beleuntak . . . Űjra azzá válik, ami kezdetben volt: prédikátorrá, aki az egész egyházhoz szólt... Luther a Bibliából vette az egyház élete és tanítása megítélésének végső kritériumát, meg akarta szabadítani számos elavult szokása terhétől, újra rá akarta irányítani a lényegesre, és egyetemessé szerette volna tenni. Ez az — sajnos —, ami nem történt meg; a reformáció testvérharccá vált, megosztotta az egyházat.

A következőkben Olivier már befelé tekint, amikor ezeket mondja: Luther a katolicizmus rossz lelkiismerete. Rámutatott a XVI. századi egyház szükséges reformjára. A katolikus egyház Luthert elvetve, megvonta önmagától a feilődést, amely kétségtelenül lehetővé tette volna számára, hogy alkalmazkodjék az akkori modem korhoz. Ettől szenvedünk még ma is. Luther továbbra is alapvető kérdéseket képvisel. Számos katolikus, aki semmit sem tud Lutherről, ma ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, mint ő: a pap szerepe, feladata, a bűnbánat szentségének kialakult gyakorlata, az eluralkodó jogi szellem, a közösség és az intézmény összefüggései stb. ... A 2. Vatikáni zsinat megmutatta, hogy sok nehéz kérdésnek van sajátosan katolikus megközelítése. Tehát igazában nem lenne szükségünk Lutherre. Mégis, épp Luthernek sikerült sok keresztényt érzékennyé tenni ezekre a nehéz kérdésekre ... Luther annak idején tudtára adta az egyháznak, hogy középkori 'formájának meg kellene halnia, hogy az egész egyház újjászülethessen. Üzenete ma is, mindig korszerű.

Legeredetibb Olivier nyilatkozatának befejezése. Csak néhány kiemelt szakasz: Ügy látom — írásait tanulmányozva —, hogy Luther számunkra ma a kövétkező pontokat emelné ki: — Itt van az idő, hogy az egyház, öt évszázados megkésés után európai kereszténységéből minden nép krisztushívő közösségévé alakuljon. A reformáció — a Biblia egyetemességére támaszkodva — ki akarta vonni az egyházat a nyugati partikularizmusból. Jelenleg elsősorban a nem-európai egyházak testesítik meg az egyetemességnek és változatosságnak ezt az igényét. — Krisztus, az örök Főpap mindenütt munkálkodik, a megkereszteltekben és a megkereszteltek által, hogy kiengesztelje az Atyát ^z emberiségért — még papok hiányában is. Amikor Krisztus apostolait meghívta, első helyre a személyéhez való ragaszkodást, a vele való közösségre lépést helyezte. A keresztség sem más, és mindenegyéb innen indul ki. — Luther azt gondolta, hogy az a szó, aminek nyomán az egyház folyamatosan születőben van —, az Igazság szava. Ö „Isten igazságáról” szólt, mi a „világ igazságát” hirdetjük. Én még hozzátenném — mondja Olivier —, hogy Krisztus igazsága harcban áll a világ igazságtalanságával és hamisságával.

Majd így fejezi be az interjút: Luther kritikája erős, perspektívája mégsem negatív. A körülmények következtében a történelem alakult furcsa,