Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Gunnar Stalsett: A Lutheránus világszövetség munkája a budapesti nagygyűlés után
12 GUNN AR STÁLSETT: A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG ségben is ki kell fejeződnie, ha a közösség itt említett fogalma szerint élünk. Ezért a nagygyűlés ezeket a szavakat vette bele az alkotmányba: „A Lutheránus Világszövetség tagegyházai szószéki és oltárközösségben lévőnek tekintik egymást.” A keresztyén egységnek ez a teológiai tisztázása az előttünk álló időszakban a más keresztyén világközösségekkel való párbeszéd elmélyítésére indít. Hat más keresztyén testülettel folytatunk kétoldalú teológiai megbeszéléseket. A dialógus a római katolikus, az ortodox, az anglikán, a baptista, a református és a metodista egyházzal különböző fokon áll. A jövőre nézve fontos, hogy a tagegyházak a dialógusok eredményeit gyülekezeti szinten fogadják el. Ezért a helyi ökumenikus párbeszédet bátorítani, támogatni, és ha szükséges, koordinálni kell. Az egység iránti megújult elkötelezettségünk további következménye az Egyházak Világtanácsával és más ökumenikus szervezetekkel való szoros együttműködésünk. Ennek az együttműködésnek programjaink jobb összehangolásában is meg kell mutatkoznia. Ez szolgálja a felelős sáfárság érdekeit a maga korlátozott lehetőségeivel csakúgy, mint ahogy már önmagában is annak az egységnek a kifejezője, amit keresünk. 3. Bár az evangélikus egyházak egységkeresésére az előbbi pontban már utaltunk, a munkaprogram mégis harmadiknak nyomatékos hangsúllyal a következőket emeli ki: Az egység továbbfejlesztése és a közösség erősítése az evangélikus egyházak között. A nagygyűlés fájdalmas döntést hozott, amikor két dél-afrikai egyház tagságát felfüggesztette, mivel megtagadták, hogy nyilvánosan és egyértelműen elutasítsák az apartheid rendszerét, és véget vessenek az egyház társadalmi okokból történő megosztottságának. Ezzel a nagygyűlés megerősítette az LVSZ-nek a faji megkülönböztetéssel való szembenállását, de egyúttal megbízta a stábot és választott vezetőségét, hogy munkálkodjanak a kibékülésen és az egység helyreállításán. Az evangélikus egyházak egységét és közösségét erősítő program a kultúra, a nemek viszonya és a gazdasági élet kérdéseiben végzendőket tartalmazza. A genfi központ úgy irányítja munkatársainak tevékenységét, hogy a tagegyházak teljes közössége megnyilvánulhasson, beleértve a törekvést azoknak az evangélikus hitvallású egyházaknak a részvételére is, amelyek nem tagjai a Világszövetségnek. Ehhez az erősödő egységhez fontos eszközök az információs és publikációs szolgálatok, melyek elősegítik a kommunikációt az evangélikus egyházak között, valamint azokkal a társadalmakkal, melyekben a tagegyházak élnek. A Magyarországi Evangélikus Egyháznak nagyrabecsülésünket fejezzük ki azért, hogy kitűnő lehetőséget biztosított az európai kisebbségi evangélikus egyházak sajtószolgálata (IDL) számára Budapesten. Ha az egyházakon és a Világszövetségen belül is teljes körű részvételt kívánunk elérni, nyílt, információáramlásra van szükségünk. Csak úgy hordozhatjuk egymás terhét, ha gyengeségünket és erőnket egyaránt készek vagyunk megosztani. Nem vigasztalhatunk, sem nem bírálhatunk — mindkettő szükséges a közösséghez — csak akkor, ha kölcsönösen és helyesen informáljuk egymást. Nem várhatjuk az ifjúság részvételét, csak úgy, ha érzik az idetartozást. A laikusok hosszú távon nem fogadják el a papság ismereteitől való elszigeteltséget. Mivel a kommunikáció az egyházi élet minden területén alapvetően fontos, a tagegyházakért végzett szolgálatunkban központi helyzet foglal el.
