Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Gunnar Stalsett: A Lutheránus világszövetség munkája a budapesti nagygyűlés után
szőr a római katolikus egyház használta Latin-Amerikában. Ez valóban nagyon pontos megjelölése a több évszázados népi-nemzeti keresztyén múlttal rendelkező országokban előttünk álló feladatoknak. Nem kevésbé ez a helyzet Európa/nyugati és északi részén, ahol a keresztyén hatás eróziójával, morzsolódásával nézünk szembe a kulturális élet, a törvényhozás, az oktatásügy és az etika területén. Itt az ideje, hogy az egyházak a legnagyobb mértékben elsőbbséget adjanak az „evangélizációnak és re-evangélizációnak a Jézus Krisztusban való hitre szólító felhívásként, a szekularizáció, az ideológiák és a vallásos megújulás összefüggésében” —, ahogy erről a program szól. Egyházi Együttműködési Bizottságunk és Osztályunk a következő években részt vesz missziói stratégiánk kifejlesztésében, Európa re-evangélizációja értelmében. Számos tagegyházunk küzd már ugyanis ezzel a kihívással. A nagygyűlés előremutató lépést tett, amikor felismerte, hogy a zsidókhoz való viszonyunk különbözik a más valláshoz tartozókétól. Az üdvtörténetben egyedülálló szerep jutott a zsidóknak. Az egyház történetében az egyház és a zsidóság közötti viszony ellentmondásos volt. Az egyháznak jóvá kell tennie régebbi meghatározó negatív hatását. Azok az evangélikus egyházak, amelyek olyan országokban élnek, ahol jelentős zsidó közösség van, mint Magyarországon is, különösen is hozzájárulhatnak a keresztyén-zsidó megbékéléshez. Az LVSZ Tanulmányi Osztálya fokozott hangsúlyt helyezett a más hitűek- kel való dialógus programjára is. Majd elválik, hogy milyen speciális evangélikus felismerésekkel — ha van egyáltalán ilyen — járulhatunk hozzá az Egyházak Világtanácsa hosszú ideje folyó dialógusprogramjához. A más ideológiákkal való párbeszédet programunk külön említi. Ez nemcsak a keresztyén-marxista párbeszéd szorgalmazására bátorít, hanem arra is, hogy a különböző társadalmi rendszerekben, a kapitalistában és a marxistában egyaránt szóba hozzuk a keresztyén élet kérdéseit és a keresztyén értékeket. Jelentősen hozzájárul ehhez a párbeszédhez „Az egyház és a társadalmi rendszerek” című program, amelyet magyar teológus, Harmati Béla irányít, aki már öt éve értékes szolgálatot végez az LVSZ-nél és a tagegyházaknál. Az általa kidolgozott témák: a keresztyén etika és a tulajdon kérdése, az egyház szerepe a nemzet építésében, valamint keresztyének a különböző társadalmi rendszerekben. 2. A második hangsúlyos programpont az evangélikus egyházak ökumenikus felelőssége. A VII. nagygyűlés két fontos nyilatkozatban és az alkotmány módosításával jelentősen előrelendítette a Világszövetséget az ökumenikus mozgalom és a belső evangélikus egység iránti elkötelezettségben. Mind „Az egység, amelyet keresünk”, mind pedig „A Lutheránus Világszövetség önértelmezéséről” című dokumentumban a „communio” kifejezést használjuk az evangélikus egyházak ekkleziológiai (egyháztani) lényegének, a Világszövetségben való testvériségének és az ökumenikus mozgalomban való részvételének leírására. A „communio” (communion) szó valóban jobb a „szövetség”-nél (federation), amikor testvériségünket a maga valóságában kívánjuk megfogalmazni. Ez a közösség az evangélium hirdetése által az igében és a szentségekben adott, mivel a maga egységét az egy (azonos) apostoli hit megváltásában éli meg. Evangélikus egyházakként valljuk az egyetemes egyház egységét. Tudatában vagyunk: arra hivattunk, hogy hittel és szeretettel bizonyságot tegyünk erről az egységről, minden földrészen élő más keresztyénekkel együtt. Ebből következik, hogy az evangélikus közösségnek szószéki és oltárközösGUNNAR STALSETT: A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG 11
