Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986

1986 / 2. szám - Scholz László: A prédikáció (vers)

TÓTH KAROLY: A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA

15

Ebben az összefüggésben emlékeztetek újra a bevezetőben már említett két legfontosabb kezdeményezésre: a világ-békezsinat gondolatára és a vi- lág-békeima mozgalmára. Ámde az együttműködéshez a különböző világnézetek közötti kooperáció is hozzátartozik. A) közös feladatnak alá kell rendelni minden mellékes mozzanatot.

Szükség van az együttműködésre: a tudomány, a vallások és a politika között. A tudomány bölcsességére, a vallások prófétai víziójára és a politikusok békeakaratára kell épülnie a jövőnek.

Miért kell tehát nekünk, keresztyéneknek és egyházaknak a békéért munkálkodni? A fentiek alapján egyértelműen kijelenthetjük: azért, mert erre kötelez bennünket lelki örökségünk: a Szentháromság Istenben vetett hitünk. Erre hív bennünket erkölcsi elkötelezettségünk: a veszély láttán a szeretet tetteit várja tőlünk avilág. Erre kötelez bennünket Isten teremtett világának jövőjére irányuló reménységünk.

1986. július 1..

SCHOLZ LÁSZLÓ A prédikáció

Szénben rejtőző gyémánt az a szó, mely emberajkon — Istenből való.

Felölt az Ige gyarló földi mezt, s abban hol szunnyad, hol szikrázni kezd.

Olykor szívekbe dobbantó eró, bántó sugár, bűnt, foltot fölfedő.

Mezítlen állunk, nem takar lepel, sikoltásunkra némaság felel.

Hoz csodaképpen másszor újulást, ránk hulló fénye gyógyító palást.

S bár mindhalálig folyik ez a harc, hamar kitetszik az új emberarc.

Csengj gyémántfénnyel, cseng te tiszta szó, ember ajkán is Istenből való, csendülj fel sűrűn, szűnjék a sötét, leljük meg benned az Örök Igét!

(1986)