Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Ittzés Nóra: Keresztyén–keresztény
ITTZÉS NÓRA Keresztyén—keresztény „Azon n vagy ny végzetű szók között, mellyeknek le-írása eránt íróink meg- hasonlottak, ez az a’ szó, a’ melly miatt leginkább villongunk. Belé avatta tudni-illik magát még ide is a’ Religióbeli idegenség... Ez a’ szó Keresztyén bizonyosan ettől veszi eredetét Christianus; valamint Sebestyén ettől Se- bastianus.”1 Kazinczy Ferenc mondatait Tolnai Vilmos idézi 1934-es Nyelvőr-beli cikkében, amely egyik fontos történeti áttekintése az alakváltozatpárról kialakult nézeteknek. Közel másfél száz év múltán Tolnai Kazinczy- hoz csatlakozva enyhe malíciával így zárja írását: „Az emberiség nem tud megjelenni valami különbség nélkül”2, s megrökönyödéssel veszi számba az ellentéteket termelő és megtestesítő felhívást: „Keresztények és keresztyének”. Csaknem 200 évvel Kazinczy és 50 esztendővel Tolnai Vilmos után a szótári címszóvá vált keresztény forma mellett lutheránus szóhasználatunk változatlanul a keresztyénhez ragaszkodik. Tekintsük át tárgyilagosan a nyelv- történet magyarázatát a szó etimológiájáról és fejlődéséről! A keresztyén első írásban fönnmaradt emléke 1372 utánról való, tehát a sző már korábban bekerült nyelvünkbe3. Végső forrása a főnévi jelentésű görög Chrisztianosz ’Krisztus híve, követője’, amelynek születéséről az Apostolok cselekedetei tudósít: „A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek” (ApCsel 11,26). A buddhista, kálvinista, lutheránus típusú megnevezések közé sorolható szó a keleti kereszténységű népek nyelvébe közvetlenül a görögből került át, a nyugatiakéba pedig latin (Christianus) közvetítéssel. A keresztyén — akárcsak keresztény vallásosságunk szinte teljes szókin- cse'í — szláv eredetű szavaink közé tartozik; az óegyházi szlávból valamelyik déli szláv nyelv, valószínűleg a horvát vagy a szlovén (kristján) közvetítésével került nyelvünkbe; formája a szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és hangrendi kiegyenlítődéssel alakult ki. Mai nyelvállapotunk változatai közül a ty és kemény n hangot mutató alaknak történetileg kétségtelen a primátusa a keresztény-nyél szemben. A közhiedelem szerint Pázmány Pétertől származik a keresztény forma; e tévedés alapja valószínűleg a XVIII. századi Pázmány-kiadásokban a -tény végződés. A könyvészet tanúsága szerint az eredeti Pázmány-kiadások keresztyén alakot tartalmaznak, még ott is, ahol a szót Pázmány rosszul eti- molögizálja. Prédikációinak 1636-ban megjelent gyűjteményében az első
