Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Bilibok Pétemé: Örökségünk – a szarvasi evangélikus pedagógusképzés
86 BILIBOK PÉTERNÉ: ÖRÖKSÉGÜNK dön is felkészülhessen erre a feladatra. Mire Benka hazajött, arra is volt gondja Tataynaik, hogy a tanítóképzéshez nélkülözhetetlen oktatási eszközök a képzés rendelkezésére álljanak. Benka Gyula — aki később Vajda Péter után az iskola legnépszerűbb tanára lett — megkezdte a munkáját. A tantárgyak nagyrészét a képzősök együtt tanulták a gimnazistákkal. Benka tanította a pedagógiát, pszichológiát, vezette a tanítási gyakorlatokat. Amellett koordinálta az egész képzést. Többször kérelmezte az esperességnél, hogy tegyék a tanítóképzést felsőfokúvá, azaz az érettségi után 2 évfolyam elvégzésével lehessen tanítói képesítő vizsgát tenni. Ez nagyon modern elgondolás volt, de nemcsak abban az időben, hanem még nagyon sokáig megvalósíthatatlannak bizonyult. Benkát viszont meg lehetett érteni, évről évre nehezebb volt a tanítóképzősök — szeminaristák — képzését összehangolni a gimnazistákéval. Amellett nagyon nehéz volt presztízst teremteni a gimnáziumban a tanítóképzőnek. 1869-ben a népoktatási törvény tanítóképzésre vonatkozó előírásait nem volt nehéz megoldani, mert Szarvason eddig is hároméves volt a képzés. Most ezt pontosabban szabályozták, s a szeminaristákat a gimnázium felső négy osztályából toborozták. 1881-től a minisztérium négyévesre emelte a képzési időt, ezt azonban a közös képzés keretein belül sehogy sem lehetett megvalósítani a szarvasi iskolában. 1884-től Benka Gyula lett az igazgató, de így sem tudott produktív lépéseket tenni a két intézmény elkülönítésére. Az esperes- ség sem tudott ehhez elég anyagi támogatást adni. Könnyebb lett a helyzet 1895-ben, amikor a tanítóképzőnek saját gyakorlóiskolája lett. Ugyanakkor az iskola megkapta az államsegélyt, s hozzákezdtek az új iskolaépület építéséhez. A szarvasiak és az egész egyházmegye nagy áldozatkészséggel támogatta az építkezést. Mikor készen lett az új épület (1906), akkor az egyházkerület átvette a tanítóképzőt, amely a Tessedik-féle épületben maradt. 1907-től tehát önálló evangélikus tanítóképzője lett Szarvasnak. A gimnáziummal közös évtizedekről sok panasz olvasható az értesítőkben. De ezek a panaszok nagy igényességet is magukban foglalnak, az egyre jobbra, tökéletesebbre törekvést. Jogos volt az a sérelem, hogy a gimnázium mellett a tanítóképzés háttérbe szorult, de a közös képzésben is volt fantázia. Az -egységes alapképzés, a magasabb műveltség nyújtásának igénye óriási felismerés volt a Tatay—Pecz koncepcióban. Nagy kár, hogy nem volt akkor keresztülvihető a gyakorlatban. Az önálló egyházkerületi tanítóképző hamar benépesült. A képzés színvonala emelkedett. 1917-ben az egyházikerület vezetői tanítónőképzővé alakították át az iskolát. Internátust is szerveztek hozzá. Az egész egyházkerületből jöttek ide a tanítónőjelöltek. Az első világháború után megint nehéz idők következtek, de aztán megerősödött az iskola, öt évfolyamúvá szervezték. Luther Tanítónőképző néven igen jó iskola lett belőle. Sok tanítónőt, jó pedagógusokat adott az országnak. 1938-ban kezdte megvalósítani a kultusz^ kormány a líceum-akadémia tervet: a felsőfokú tanítóképzést. Ezt a reformot azonban sajnálatosan derékba törte a háború. A felszabadulás után nagy anyagi gondokkal küzdve, de viszonylag változatlanul működött az iskola az államosításig (1948). A szarvasi evangélikusok, akik annyit áldoztak iskoláikért, nehezen törődtek bele abba, hogy iskoláikat az állam veszi át. Később mindenki tapasztalta, hogy ez a fordulat milyen nagy fellendülést tett lehetővé. Igaz, hogy reform reformot követett, szinte évről évre átszervezték a képzést. Líceum, pedagógiai gimnázium, óvónőképző, tanítónőképző, ma már alig lehet követni a sok változást. 1959-ben törvény született a fel
