Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Trajtler Gábor: Bach egyetemessége
TRAJTLER GÁBOR Bach egyetemessége Megemlékezés a zeneszerző születésének 300. évfordulójáról „Nicht Bach, Meer sollte er heissen”, mondta róla Beethoven. Bach muzsikája valóban nem patak, hanem tenger. Végtelen és kimeríthetetlen. Az elmúlt két és fél évszázadban hányán merítettek ebből a végtelenből? Abból az 1080 — a zenetudomány által összegyűjtött és nyilvántartott — műből, amit a sok teendővel és családi bajokkal terhelt mester gazdag élete során alkotott. Nincs rá válasz, minthogy arra a kérdésre is nehéz felelni, hányán elemezték alkotóművészetét. Hány hangszeres határozta el összes műveinek eljátszását? Hány dirigens tervezte nagy zenekari ciklusainak előadását? Hányáknak adott muzsikája életreszóló programot és hányáknak jelentette a legnemesebb zene élményét? Hallatlan népszerűségének titkát sokan próbálták megfejteni. Bach azonban nem engedi magát kategóriákba szorítani. A megoldások közül talán az egyetemesség áll az igazsághoz a legközelebb. Bach egyházi zeneköltő volt? Igen. Műveinek háromnegyed része evangélikus istentiszteleti zene. Gyülekezeti énekek feldolgozásai orgonára, énekkarra és zenekarra. Evangélikus istentiszteleti szerkezetbe illő kantáták, sajátosan evangélikus bibliaértelmezéssel. A kantáták szövegei egyházunk igeolvasási rendjét követik. Magunkénak tartjuk Bachot, de érezzük, hogy amit ő adott az emberiségnek, az sokkal átfogóbb, mint egy egyház liturgikus muzsikája. Hol vannak ma már azok a teológiai ellentétek, amelyek körülötte ütköztek a vele szolgáló lelkészek vitáiban, és amelyekkel neki is meg kellett küzdenie? Nem teológiai iskolákat szólaltatott meg, hanem az élő Jézus-hitet. Amiben élt és ami éltette. Meg lehet kérdőjelezni áriáinak szövegeit, amelyek a ma embere számára talán érzelgősek, mivel a korabeli pietizmus stílusjegyeit hordozzák magukon. Ha a szövegek egy részét készen kapta is, muzsikájában ezek fölé emelkedett. Áriái ezért örök szépségűek és megunhatatlanok. Ezzel magyarázható a passiókat évről évre újra meghallgatok ezres serege. Bölcs egyházi kritikusok kimondhatták rá az ítéletet: világiasan muzsikál, a világi zenét beviszi a templomba. Nevetséges vádaskodás! Ki érez ma a passiókban világiast? Bach barokk mester? Igen. így tanítja a zenetörténet. Ám mégis, a barokk zenére nem éppen jellemző szabadossága kortársai fölé emeli. Műveiben semmi sem hosszabb, még egy ütemmel sem a kelleténél. Hol van nála az az operai külső pompa, amely például Lully nyitányait jellemzi? Bach- nál mindez belső izzás és fenség. Hol van műveiben a barokk túldíszített-
