Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Paul Flemming: Mindenben, mit cselekszem (vers, Hárs Ernő fordítása)
PAUL FLEMING Mindenben, mit cselekszem Ih allen meinen Taten (Mindenben, mit cselekszem, la Legfőbb Űr vezessen, (ki mindent tud s tehet: (sikerre vinni dolgom, (ő kell, hogy pártfogoljon ■tanáccsal, tettel engemet. (Fáradhatok napestig, (nem érek véle semmit, (aggódnom hasztalan: (bármily munkába vágjak, (kegyes akaratának Ivetem alá magam. Semmi nem eshetik meg velem, mit ő nem ismert, s mi nem üdvös nekem: élveszem, amit rámoszt, <s mit felőlem 'határoz, én is ugyanazt tervezem. (Irgalmába ajánlom (életem és halálom, lő legyen, aki dönt, órám ütni mikor fog, reá hagyom a gondot, ő tudja a helyes időt. (Légy hát övé, te lélek, (és bízz benne, ki téged képére alkotott. Sorsod bárhogy forogjon, Atyád az égi trónon biztos tanácsadód. Hars Ernő fordítása Paul Fleming evangélikus lelké- szi családból született 1609-ben a szászországi Hartensteinben. Lipcsében orvosi tanulmányokat folytatott, noha hajlamai inkább a költészet felé vonzották. A háborús események, Lipcse császári csapatok általi megszállása nem kecsegtették szívderítő kilátásokkal, ezért kapott az alkalmon, hogy részt vegyen a Frigyes Schleswig-Holstein-i herceg vezetése alatt álló, Oroszországon keresztül Párizsba készülő diplomáciai expedícióban. A csaknem hat évig tartó, nem csekély veszélyekkel járó út során eljutott Iszpahánba, a sah udvarába, ahol öt hónapot töltött. Hazafelé tartva, Révaiban eljegyezte magát egy gazdag kereskedő lányával. Házassága anyagi alapjának biztosítására Leydenben megszerezte az orvosi diplomát. Menyasz- szonyát azonban nem láthatta viszont, mert útközben Hamburgban 1640-ben váratlanul meghalt. Paul Fleming Martin Opitz és Andreas Gryphius mellett a harmincéves háború időszakának legjelentősebb német költője, őszinteség és természeti hűség tekintetében kiemelkedik kortársai (közül, is bár műveinek nagyobb része fordítás és alkalmi jellegű alkotás, mégis tekintélyes számú egyházi és világi költeményt hagyott az utókorra. Itt közölt versét, melyet még ma is énekelnek a német gyülekezetekben, perzsiai utazása előtt írta. (A magyarországi evangélikus egyházban is régóta éneklik; az új énekeskönyvünk is tartalmazza más fordításban: 344. ének — Szerkesztő.)
