Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Groó Gyula: "Az evangélium derűs fárosza”. Podmaniczky Pál születésének századik évfordulójára
GROÓ GYULA „Az evangélium derűs fárosza” Podmaniczky Pál születésének századik évfordulójára „Majdnem kilátástalan vállalkozás őt felidézni egy más korban, igazi valóságában, azoknak, akik nem ismerték”, írta Podmaniczky Pál halála 20. évfordulóján Veöreös Imre („Podmaniczky Pál emlékezete”, Evangélikus Élet, 1969/39. sz.). Igaza volt. S azóta közben még 15 év telt el! Nehéz a feladat, mert Podmaniczky személyének értéke és jelentősége elsősorban nem hátrahagyott írásaiban, könyveiben van, amik az utókor számára is hozzáférhetőek, hanem csak a, vele való személyes találkozás érzékeltetheti. Akik ennek annak idején részesei lehettek, egyértelműen így vallanak: „Megjelenésében, minden egyszerűsége ellenére is volt valami vonzó, előkelő (a közönséges ellentéte!) ... szelídség és Végtelen alázat jellemezte... gyermeki lélek lakozott benne, a naivságig bízott az emberekben — emellett egyike volt a legszélesebb tájékozódású szellemeknek ... élete végén már 18 nyelvet ismert ... az evangéliumért való égő felelősség, Krisztus szeretete szorongatta ...” Mit lehet mindebből — s főként abból, ami írásba nem foglalható — e megemlékező írás töredékes soraiban megeleveníteni? Mégis, úgy véljük, hogy azok, akik még találkozhattak vele, elkötelezettek, hogy születésének századik évfordulóján meggyújtsák a hála és szeretet mécsesét, Podmaniczky Pálra emlékezve, akinek egész életpályája volt világító erejű. Életút A podmanini és aszódi báró Podmaniczky család Trencsén vármegye egyik legrégibb családja, nevét az ottani Podmanin helységtől vette. Az egyik ős, Podmaniczky János nyert 1502 körül II. Ulászló királytól bárói címet. Podmaniczky István nyitrai püspök koronázta meg Zápolya Jánost és I. Ferdi- nándot is mint rangidős püspök. Ö tért azután evangélikus hitre (Pallas Lexikon). A család székhelye később az aszódi kastély lett, ahol annak több ága is lakott egyidejűleg, amint erről, többek között, báró Podmaniczky Frigyes közelmúltban megjelent emlékiratai is tudósítanak. (Podmanickky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei. Budapest 1984.) Róla különben később még lesz szó. A családi fényből és vagyonból azonban Podmaniczky Pálnak már semmi rész nem jutott — csak a cím, az is inkább teherként. Az aszódi kastélyt a teljesen elszegényedett család minden tagja 1869 októberében kénytelen volt elhagyni.
