Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985

1985 / 1. szám - Ben Johnson: Himnusz az Istenatyához (vers) (Hárs Ernő fordítása)

34

LENDVAI L. FERENC: A DIALÓGUS ELVI ALAPJAIRÓL

tétele is. Bizonyos, hogy még sok munka — és különösen sok aprómunka — van még hátra mindkét oldalon ahhoz, hogy a fentebb jelzett általános történelmi szükségszerűséget minden részterületen és minden részletkérdésben érvényesítsük — a siker lehetősége azonban adva van.

BEN JOHNSON

Himnusz az Istenatyához

A hymn to God the Father

Tört szív dobog feléd, Uram, jobbik magam: sújtson ‘botod, ezzel jelezd szerelmedet.

iHa ily kemény nem vagy, s hagyod, mit akarok, felejteném ki vagy s vagyok.

Mert vonz a bűn s ritkán latol a sok lator, míg keserűn meg nem lakói.

iTöbb jóra, mint mit adsz, ki várt? Fiad leszállt, megváltva mind, ki Általad lett rég, s ma rab.

(Dicső neve lebírt gálád poklot, halált, periek vele mégis tovább.

iDe mielőtt rám kárhozat szakadna, hadd lüdvözülök fája alatt.

Hárs Ernő fordítása

Ben Jonson (1572—1637) Shakespeare nagy tudású kortársa és barátja, sikeres színpadi művek szerzője, az Erzsébet-kori angol irodalom hírhedt fenegyereke. Legtöbbet játszott darabja a Volpone című vígjáték, öregkorára megcsendesedett, s betegen és nyomorban tengette napjait. Verseket is írt, melyek bensőséges lírájukkal váltak maradandóvá.