Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Nagy Gyula: Aktív reménység. A budapesti evangélikus világgyűlés mérlege
18 NAGY GYULA: AKTÍV REMÉNYSÉG 2. Ervényesült-e Budapesten a világgyűlés különleges háttere — szórványegyház egy szocialista társadalomban? A világgyűlés sajtóvisszhangja — elsősorban Nyugaton — azt is felemlítette, hogy „a szocializmus a nagygyűlés alatt nem vált láthatóvá”, és a keresztyén—marxista dialógus eredményei, a kelet-európai evangélikus egyházak értékes tapasztalatai nem érvényesültek eléggé a világgyűlés munkájában. Mi az igazság? Nyitott kapuk — nyitott szívek Senki sem állíthatja, hogy a vendéglátó magyar egyház ne tett volna meg mindent, hogy teológiai felismeréseit és egyházi tapasztalatait átadja az egész világról érkezett vendégeinek. Nagyon sok külföldi beszámoló állítja, hogy a világgyűlés „tetőpontja” kilencszáz hivatalos résztvevőnek országunk százhúsz evangélikus gyülekezetében tett látogatása volt. Mindenki felsőfokú jelzőkkel számolt be erről. A vendéglátó egyház valóban nyitott ajtókkal és nyitott szívvel várta legkritikusabb látogatóit is, hogy ismerjék meg saját, szemükkel, tapasztalataikból egyházunk életét. Másfelől minden magyar evangélikus lelkész, valamennyi gyülekezet lehetőséget kapott a nagygyűlésen való részvételre, a személyes beszélgetésre a nagy evangélikus világcsalád tagjaival. Egy egész estét töltött ki hazai egyházunk bemutatkozása. És a magyar evangélikus egyház — a szlovák evangélikusok bevonásával — több éves munkával gondosan kidolgozott teológiai iratot helyezett angol, német és magyar nyelven a világgyűlés asztalára. Ez részletes választ adott a reménység-témával összefüggő kérdésekre; minden érdeklődő elé tárta a magyar „diakóniai teológia” lényegét, válaszait a nagygyűlésen felvetődött kérdésekre. Mint egyik nyugatnémet egyházi sajtóorgánum (Lutherischer Dienst 1984/4) megjegyzi, aki hiányolta a diakóniai teológia megszólalását a nagygyűlésen, annak csak ez után az angol és német nyelven is rendelkezésre álló teológiai munka után kéllett volna nyúlnia. Volt tehát alkalom bőven, közvetlen közelről és saját tapasztalatból megismerni a szocializmusban élő egyház életét és teológiáját a világgyűlés alatt — annak, aki vette magának ehhez az időt és fáradságot. Hogy a világgyűlés Genf által összeállított teológiai programjában aránylag kevesebb hely és idő jutott a kelet-európai teológiai és egyházi felismeréseknek vagy a hazai keresztyén—marxista dialógus eredményeinek, hogy egyetlen nagygyűlési előadás sem foglalkozott ezekkel közelebbről, ez nem rajtunk múlt. Mindenesetre az a tény, hogy sok küzdelem közepette és sokszor kiábrándító ellenakciók dacára a világgyűlés nagy többséggel mégis kelet-európai elnököt választott a következő hét évre Káldy Zoltán püspök személyében, nyílt elismerése volt a kelet-európai tagegyházak hűségének, helytállásának mind saját történelmi adottságaik között, mind a Lutheránus Világszövetség négy évtizedes történetében. Azt reméljük, hogy a budapesti világgyűlés és ez a választás is új korszakot jelez ilyen vonatkozásban. 3. Miben látjuk a világgyűlés értékét a Lutheránus Világszövetség számára? Bár a főtéma mellett sok más kérdés is szerepelt a napirenden, a budapesti világgyűlés munkája mégis nyilvánvalóvá tette: a keresztyén hit nem fordít
