Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985

1985 / 2. szám - Dér Endre: Csemeték (novella)

DÉR ENDRE: CSEMETÉK

nek a tízórait, saját magának egy még tavalyi almát a szatyorba tett, és kisietett a temetőbe.

Igen, ott állt a hatalmas faóriás, koronájával a sírra borulva, akárcsak álmában. .. Április vége van, már rügyek duzzadnak az ágakon.

— Apa, húszéves vagyok, hallod? Levágok húsz darab ágacskát erről a fáról, és hazaviszem. Majd otthon felnevelem őket...

Gyorsan nyeste az ágacskákat, húsz darab egyforma, duzzadó rügyektől terhes ágacskát, és már rohant is vissza otthonába, s az erkélyen elhelyezett virágládikákba ültette őket.

Nyolc órára, munkakezdésre a gyárba ért. Ügy állt a gép mellé, mint azelőtt is minden reggel. Szövőnő volt, kezei begyakorlott mozdulatokkal végezték a dolgukat, s közben magában régtől hordott gondolatot dédelgetett :

„Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek. ..”

A húsz csemete meg nőtt, növekedett, de nyár elejére csak az egyik hozott virágot. Piros virágot bontott a vessző.

Hajnalka simogatta, reggel és este többször is, leheletszerű mozdulattal. A házban a vessző csudájára jártak az emberek, és találgatni kezdték, milyen fának a hajtásai is lehetnek.

— Tölgyé! — jelentette ki Hajnalka. — Az Apám korán kidőlt tölgyfa volt.

— Mihez kezdünk majd egy erdőnyi tölgyessel? — kérdezte feleségétől őszutón a fák árnyékában hűsölő férj.

— Ligetet csinálunk a ház elé, és a gyerek, a gyerekünk, ha majd megszületik, ott fog ipiapacsozni.

— Focizni! Ügy ültesd ki a fákat, hogy két-két kapu a két csapat részére feltétlenül ki tudja nőni magát. A többi tizenhat alatt meg majd a lányaink fognak álmodozni, akárcsak te szoktál. ..

A fiatalok megsimogatták egymást, s Hajnalka ásót hozott, hogy majd a hajnali órákban végső helyére kerüljön mind a húsz csemete.

8j