Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség születése. A hit könyve
VEÖREÖS IMRE: AZ ÜJSZÖVETSÉG KELETKEZÉSE 79 János levelei János evangéliumának a közelségéről tanúskodnak. A jánosi igehirdetés folytatódik bennük, különösen az első levélben, részben változva. Az író az evangélium szerzőjének tanítványi köréből kerülhetett ki. Az evangélista teológiáját önállóan, néhol sápadtabban, formálja, de kétségtelenül annak örökségét képviseli. Közben felér ,az Újszövetség csúcsára: „Az Isten szeretet” (4,16). Ez az első levél gyülekezeti körlevél. A második és harmadik levél írója ugyanabból a jánosi körből való, mint az első levél szerzője, egyházi vezető (a „presbiter” szónak korabeli jelentése merőben más, mint ma), aki mindkét levelét gyülekezetnek írja. A János-levelek a második század elején íródhattak. A jánosi gondolkozás más oldalról közelíti meg a Jézus Krisztusról szóló örömhírt, mint az Újszövetség többi irata, akár Pál. Az örök élet jelenvalóságára, éspedig a szeretetben való jelenlétére teszi a hangsúlyt, mely szeretet Istenből árad Jézus Krisztuson át. A mi korunkhoz különösen is közelállónak érzem a jánosi üzenetet. Luther legkedvesebb evangéliuma a Jánosé volt, noha ő maga a páli tanításon nőtt reformátorrá. János első levelének bevezető verseivel az író apostoli tekintélyt ad mondanivalójának, mintha Jézus életének szemtanúja lett volna. A másodlagos páli leveleknél már láttuk, hogy az ilyen eljárás teljesen beleillett a korabeli gondolkozásba, s nem szabad modern kritériummal elbírálni. Az apostoli lepel mögött a levélnek korához szóló keresztyén üzenete dobog, messze távol az apostolok idejétől, áthatva az élő Krisztus jelenlétének bizonyosságától. Az Újszövetség többi levelével folytatjuk a sort. A zsidókhoz írt levél szerzője itáliai (13,24), pogányokból lett keresztyénekhez szól, akiket elnyomás közepette a hitben való megmaradásra buzdít. 80—90 között keletkezhetett. A levél feliratát később azért adta az egyház, mert a szerző mondanivalójához segítségül veszi az Ószövetséget. Jakab levele az egész keresztyén- séghez szóló irat kívánt lenni (1,1). Az ismeretlen szerző gyülekezeti tanító tisztséget visel (3,1). Az Úr testvérének, Jakabnak a tekintélyével ruházza fel főként etikai tartalmú iratát az első század végén. Péter első levelének címzettjei pogányokból lett keresztyének Pál apostol régi kisázsiai missziói területén. A pogány lakosság részéről őket érő szenvedések között, az első század végén, vigasztalja, erősíti olvasóit a levél ismeretlen írója Rómából. Péter apostol nevével ad súlyt szavának, de Pál apostol teológiai örökségét képviseli. Ezt Szilvánusz személyének bevonásával is jelzi (5,12), áki Pál munkatársa volt (IThessz 1,1; 2Kor 1,19). A különösnek tetszhető kombináció mély értelmű: képviseli az első század végének egyházi felfogását, mely szerint Péter és Pál apostol azonos értelemben tanították az egy evangéliumot az egész világon. Judás levelének ismeretlen írója Jakab testvérére, Júdásra hivatkozva óvja a Krisztusban hívőket, a II. század elején, a gyülekezetbe befurakodott tévtanítók félrevezető tanításától. Ennek a levélnek nyomán keletkezett Péter második levele, amely felhasználja Júdás levelét a hamis tanítás ellen, de főként Krisztus második jövetelének késése foglalkoztatja. írója — aki nem azonos Péter első levelének szerzőjével, közel fél évszázad választja el őket — Péter apostol tekintélyével ruházza fel iratát mondanivalójának apostoli súlya érdekében. Ez az Újszövetség legkésőbbi könyve, a II. a század közepén keletkezhetett.
