Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség születése. A hit könyve
VEÖREÖS IMRE: AZ ÚJSZÖVETSÉG KELETKEZÉSE 77 eltér a Pál leveleiben közölt adatoktól, amelyek történetileg hitelesek. Az író nagyszabású kompozíciója arról való bizonyságtétel, hogy az evangélium szenvedések vállalásával, de eljut az egész világra. A konkrét részletek megfelelnek a mű írása idején alkotott képnek, amely a hellenisztikus, pogá- nyokból lett keresztyénségben élt a szerző környezetében az egyház első időszakáról. Ez a kép az a fátyol a könyvön, amely mögött lüktet a részleteiben nem ismert, emberileg nehezen megfejthető rejtély: a Krisztus-hit hallatlanul gyors terjedése a római birodalomban. A hívő szem rácsodálkozhat Isten evangéliumának mérhetetlen erejére. Pál apostol levelei kevesebb történeti talányt adnak, de éppen eleget ahhoz, hogy kutatásuk messze lezáratlan legyen. A kétségtelenül tőle származó levelek az Újszövetség legrégibb iratai: az első század közepéről valók. Keletkezésüket missziói munkája hozta magával. Az általa alapított thesszaloni- kai gyülekezetből távollétében kérdéseket intéztek hozzá. Ezekre válaszol a ihesszalonikaiakhoz írt első levelében. A levelet Korinthusból 50-ben írja. A kisázsiai Galácia római tartomány északi területén Pál apostol által misz- szionált keresztyének között távozása után tévtanítók léptek fel. Pál a gálátokhoz írt levelében megvédi a Krisztusról szóló evangélium tisztaságát a törvényeskedéssel szemben: a hit szabaddá tesz a törvénytől, szabaddá a szeretetre. Így attól mentette meg az ottani keresztyénséget, hogy egy zsidó szektává váljanak (lKor 16,1). A levelet Efazusból írta 53—55 között. A korinthusi gyülekezetét ugyancsak ő alapította. Távozásával karizmatikus mozgalom okozott problémáikat, majd más bajok támadtak, apostol- ságát is kétségbe vonják. Ezekre reagál a hozzájuk írt leveleiben az apostol. Az első levelet 55 tavaszán Efezusból írja. A második levél valószínűleg több oda írott leveléből szerkesztődött eggyé a második század elején. Ezek a levelek gyors egymásutánban 55—56-ban íródhattak. A római gyülekezetei névtelen keresztyének alapították. Pál akkor veszi fel a kapcsolatot a gyülekezettel a hozzájuk írt levelével, amikor nyugatra készül vinni az evangéliumot, Hispániába, s a római gyülekezetei szeretné ehhez támaszpontul venni. (15,22—25). A levél az Isten igazságáról szóló evangéliumot fejti ki, a belőle eredő erkölcsi következményekkel, így mintegy bemutatván szerzőjét a gyülekezetnek. Korinthusból írja 56-ban. A fHippi gyülekezetei Pál alapította, különösen meleg volt a hozzá való viszonya. Levelének fő témája az öröm. A 3. fejezet másik, valamivel későbbi leveléből való részlet, mely a tévtanítókkal küzd, ezt későbbi időben csatolhatták a fő levélhez. A levelet fogságból írja, valószínűleg Efezusból, 55-ben. Hasonló időben, feltehetően szintén Efezusból írja levelét Filemonhoz egy szökött keresztyén rabszolga érdekében, hogy testvéreként fogadja vissza. Pál apostol levelei Jézus földi életével nem foglalkoznak. Úgy látszik, nem találkozott a szóbeli Jézus-hagyomány szélesebb folyamával, amelyből később az evangéliumok keletkeztek. Több részlet mégis elérkezett hozzá. Jézus szavaiból hármat említ (IThessz 4,15—18; lKor 7,10; 9,14). Közli a feltámadt Jézus megjelenéseiről szóló gyülekezeti hagyományt — ismét más változatban, mint az evangéliumok nyújtják, ami nem meglepő, miután megismertük a szóbeli hagyomány formálódását (lKor 15,3—7) —, és az úrvacsora szereztetését (lKor 11,23—26). Levelei azonban, amelyek nagy területet átfogó missziói igehirdetésének is hű tükrei, nem a földön járt Jézus alakjára támaszkodnak, hanem a Jézus Krisztusról szóló örömhír mondani
