Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Nagy Gyula: Aktív reménység. A budapesti evangélikus világgyűlés mérlege
i6 NAGY GYULA: AKTÍV KEMÉNYSÉG ennek a világgyűlésnek a jelentőségét a Lutheránus Világszövetség és tagegyházai számára? (4) Végül, hogyan ítéljük meg a világgyűlés hatását a Magyarországi Evangélikus Egyház életére és jövőjére? 1. Milyen volt a világgyűlés teológiai munkája? Az evangélikus világgyűlések egy központi téma alapján mindig igen szétágazó és komoly teológiai munkát végeztek. A budapesti nagygyűlés teológiai munkájának értékelésében — mint azelőtt is — sokféle vélemény hangzott el. Néhány kritikus szerint „túl sok volt a programban a teológiai munka”. Mások viszont — nem kevesen — az ellenkezőjét vallották: „Túl kevés volt a teológia, különösen is a jellegzetesen lutheri-reformátori teológia; keveset foglalkoztak Lutherral; az aktuális napi témák kiszorították az igazi, elmélyült teológiai munkát a programról”. Rendkívül időszerű témaválasztás Az eltérő vélemények ellenére is teljes volt az egyetértés abban, hogy a re- ménység-főtéma — „Krisztusban — reménységgel a világért” — rendkívül jól választott és időszerű volt. Ha valamikor, akkor ma igazán fontos, hogy az egyház „teherbíró”, igazi reménységet adjon az embereknek. A széles körben jelentkező reménytelenség, a jövőtől való rettegés idején nagy szolgálatot tett ez a világgyűlés milliók számára azzal, hogy a Jézus Krisztusba vetett reménység erejére rámutatott. A „nagy reménység” és a „kisebb reménységek” Magától értődőén foglalkozott a világgyűlés a keresztyén hívők reménységével a végső és örök cél, Isten országának „nagy reménysége”, vonatkozásában. Sokszor feledkezünk meg a Krisztus-reménységnek erről a legnagyobb távlatáról. Még a világgyűlés Üzenetében is csak a tervezet plenáris vitája után kapott ez a „nagy reménységünk” erőteljesebb hangsúlyt. Másfelől azonban — és ez jellegzetes vonása volt a budapesti viiággyűlés teológiai munkájának — nagyon részletesen és mélyrehatóan szóba kerültek ennek a „nagy reménységnek” a kihatásai földi életünkre, kisebb és földi céljainkra itt az időben. Megmutatkozott, hogy az Istenbe, Krisztusba vetett végső reménység — a hit reménysége — nem valami negatívum a földi élet szempontjából, hanem ellenkezőleg: aktív és dinamikus reménység, amely döntő hatással van egész földi életünkre, földi életcéljainkra, és mélyen meghatározza egész etikai magatartásunkat. Így tanuljuk ezt Luthertól is! Aki Istenbe, Krisztusba veti a reménységét, annak láthatóan más az „etikai tartása”, egész életértelmezése. És másképpen, reménységgel néz a világra, embertársaira is, mert az az Isten világa és embertársai megváltott emberek — Isten szándéka szerint, s mert ez a világ etikai felelősségünk, cselekvésünk színtere minden pillanatban. Teológia és aktuális emberi kérdéseink Mint említettük, voltak olyanok, akik megpróbálták szembeállítani egymással a „komoly teológiai munkát” és az aktuális emberi kérdésekkel való fog
