Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Fabiny Tamás: Beszélgetés Borsos Miklóssal
4 2 PABINY TAMÁS: BESZÉLGETÉS BORSOS MIKLÓSSAL meg. Aztán persze korom szerint is mind érettebbé váltam. Családi tragédiánk — nővérem betegsége — során is ott kerestem valamiféle megnyugvást idegeim számára, és azt hiszem, hogy meg is találtam. Azt azonban nem merném mondani, hogy ez a vallásosságom az egyházi szokásoknak és előírásoknak megfelelő lenne. Sajnos papi személyekkel kapcsolatosan is értek olyan csalódások, amelyek a tételes vallástól eltávolítottak. — Mi ragadta meg a Hegyi beszéd tanításában? — Annak természetes, keresetlen egyszerűsége. Leült egy fiatalember, és azt mondta: legyetek tisztességesek. Ehhez foghatót csak Assisi Ferenc példájában látok, akire egy korábbi beszélgetésben is hivatkoztam. Voltaképpen semmi olyat nem csinált, amiért szentté kellett volna avatni. Nem volt sem mártír, sem üldözött. De megváltoztatta az európai szellemi életet, amikor azt a himnuszt megírta, hogy „Fivérem, Nap”. Hiszen a középkorban kimondani sem volt szabad mást, mint csak az embert meg Istent. Erre ő a madarakat, a Napot, a fákat, a csillagokat, a vizet testvérének nevezte. Ennél nagyobbat akkor nem tehetett. Dante sem lehetett Assisi Ferenc nélkül. Az egyszerűségnek ugyanezt az erejét látom Jézusnál. Így formálhatja át a Hegyi beszéd is összes korábbi gondolatunkat és rendszerünket. — A biblikus témák között gyakran ábrázolja Jónás prófétát. Ügy tudom, hogy élete talán legnehezebb fordulóján, a főiskoláról való kiűzetése idején különösen is érezte a párhuzamot kettejük sorsa között: Jónásnak küldetést kellene betöltenie, majd kilökik — kizárják — őt a hajóból, beletaszítják öt a viharba, a legnagyobb mélységet járja meg, majd megtapasztalja, hogy mégis van szabadulás. Művészsorsa valóban párhuzamosnak tekinthető a Jónáséval? — Az igazság az, hogy bibliaolvasásom során én magam nem fedeztem föl Jónás jelképes jelentőségét. Babitsnak köszönhetem ezt, akinek műve igazi megvilágosodást jelentett számomra. Azóta is mindent megtalálok benne: a magunk életét, mindenki életét. Mi mindnyájan tényleg Jónások vagyunk. Kezdem ott, hogy az ember többre hivatott, mint hogy egyék, igyék és szaporodjék. Freudnak sincs igaza, amikor csak a szexualitást veszi alapul mindenben. Az embert a szellem teszi naggyá. Mindenki hivatott valamire, minden embernek küldetése van. Babits ezt a jelképes történetet betegen írta, részben csúfondárosan, részben a maga mulattatására, de főleg azért, hogy valahol rátapintson az igazságra. Olyan mélyértelmű művet hozott létre, amiben az emberről minden benne van: a gyávaság, a félelem, saját hivatásának föl nem ismerése, .a menekülés mindéin olyantól, amiért felelős. Ma aztán igazán látjuk, hogy mindenki menekül a felelősségtől, nincs gazdája semminek. S a végén Jónás imája a legszebb ima, amit valaha leírtak. A Miatyánk mellett a legszebb ima. Minden benne van, amire kérheti az ember Istent. Úgyhogy engem állandóan fogva tart. Magam leírtam kézírással, utóbb ki is adták: véletlenül találták meg nálam. Azért írtam le, mert a mi példányunk még Babits aláírásával van, és nem akartam, hogy a sok olvasgatás során ezt teljesen, elhasználjam. Ha pedig már leírtam, akkor, rajzokat, vázlatrajzokat is raktam közibük. így lett az én Jónásom az enyém, és eddig mindent igazolt. Mindent igazolt. Az utolsót is: amikor Jónás érzi, hogy bár prófétai küldetésének eleget tett, nem következik be az, amit várt, hanem „a Nap lassan tovább ballagott”. Megy tovább az élet úgy, ahogy mehet. — Térjünk vissza az Üjszövetséghez. Számtalan evangéliumi történetet
