Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Fabiny Tamás: Beszélgetés Borsos Miklóssal
PABINY TAMÁS: BESZÉLGETÉS BORSOS MIKLÓSSAL 43 A küldetés Reménykedők ábrázolt, de szinte mindegyiket Jézus nélkül. Nem meri vagy nem akarja Jézust megrajzolni? — Visszakérdezek. Miért nincs az evangéliumokban semmiféle leírása, ábrázolása Jézusnak? Hogy hogy nézett ki, milyen, volt a külseje. Hiszen ez érthető: a zsidó vallás tiltja az emberábrázolást. Ha pedig ezt tiltja, akkor a leírással is vigyázni kell. Mert a leírás már képi világunkhoz tartozik, tehát hogy valaki szőke volt és szakállas, magas vagy kicsi, barna vagy fekete. Ez már mind kép! Szerintem ez az oka, hogy semmiféle leírás nem maradt fönn Jézusról, nem tudjuk, hogy nézett ki, milyen alakja, milyen keze volt. Csak a cselekedetei és a szavai, azok maradtak meg. És azok a legfontosabbak. De talán vegyünk egy példát. Betegek gyógyítása, ugye. Mennek föl nyomorékok, aggastyánok, betegek, mennek föl egy dombra. Jézus nincs a képen, de aki látja ezt a rézkarcot, az tudja, hogy ezek mind valamiért mennek. Ez a sok nyomorult, őket ábrázolom, akárcsak Rembrandt, aki majdnem mindig csak koldusokat festett, kivéve ha megrendelést kapott a gazdagoktól. A franciák mizeráblistáknak nevezik ezeket a művészeket. Jézus ábrázolása roppant nagy feladat, ettől mindig visszariadok. De a gyógyításra váró nyomorultaknak ez a sora azt sugallja, hogy Jézusnak itt kell lennie. — Mondhatjuk ezt úgy, hogy Jézus éppen a hiányával van jelen? Esterházy Péter írja, hogy valahova odanézni és éppen oda nem nézni: ugyanazt jelentheti. Van, amit csak elhallgatással lehet kimondani. Éppen azzal, hogy nem rajzolja oda Jézust, hívja fel rá a figyelmet? — Így is lehet mondani. Erre hadd hozzam föl egy másik rajzomat pél
