Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Fabiny Tamás: Beszélgetés Borsos Miklóssal
FABINY TAMÁS: BESZÉLGETÉS BORSOS MIKLÓSSAL 39 tók egyébként innen házasodott: első felesége, Ziegler Márta nagyszebeni volt. A szászok értékelték, becsülték a jó művészetet, függetlenül attól, hogy azt magyar előadó tolmácsolta. A szász—magyar ellentét azonban kétségkívül létezett, de nem a 48-as Szeben-elfoglalással állt összefüggésben, hanem a kiegyezés korával. Ekkor ugyanis az állami hivatalokat elvették a szász Ságtól, a bíróság és az egyéb hivatalok magyarrá lettek, úgyhogy a szászság ön- kormányzata, teljes önkormányzata megszűnt, és csak a városi önkormányzat maradt meg nekik. Ez számukra persze nagyon sérelmes volt, innen adódtak az ellentétek. Mindehhez még ott voltak a románok, akik apránként, de nagyon ügyes politikával alakítgatták a maguk útját. Utóbb kiderült, hogy ez az út Trianonhoz vezetett. — Ilyen körülmények között bizonyára sokszor került konfliktushelyzetbe. — Egész életem: konfliktusok sorozata! Csupa ütközés, ellentét, bonyodalom. Ám konfliktusok minden ember életében vannak, a kérdés csak az, hogy ki hogyan kerül ki azokból. Az én konfliktusaim mindig meghatározó következményekkel jártak. Döntő következményei voltak például annak, hogy Nagyszebenből repatriálnunk kellett. Szeben ugyanis ősrégi várfalaival, hat- és nyolcszázéves épületeivel természetes környezetnek számított. Győr a maga vizeivel, szerencsére várfalaival valahogy pótolta ezt a légkört. De hiányzott a szászság előrehaladott, európai kultúrája. Győrben például nevetséges, sőt bolond dolognak számított, hogy mi kalap nélkül jártunk. Vagy hogy szerettünk kirándulni, az is. Vagy strandra jártunk a vízpartra, az is nevetséges volt. Győr rendkívül kispolgári légkörben élt, erősen papi-konzervatív befolyás alatt. E nagy változások közepette bizony sok ütközésem támadt, egyszer például a Biblia miatt. Megláttam az antikváriumban egy kis Bibliát. Fogalmam sem volt akkor, hogy Károli és Káldi között mi a különbség: Biblia — Biblia, megvettem. Hát kiderült, hogy ez egy Károli-bib- lia volt. Én meg dicsekedtem osztálytársaimnak, hogy nekem van egy nagyon szép Bibliám az 1600-as évekből. Ez aztán nagyon kellemetlen következményekkel járt, már ami a „menekültet” illeti, mert hiszen egyszerűen csak így aposztrofáltak minket, hogy menekült. Egyszer meg egy tanárom felszólított, és csokornyakkendőmbe belekötött, hogy miért viselem. Ez akkor divatos volt a művészek között, Bartók is ilyent hordott, lehet látni az akkori fényképein. Nagyszebenben ez nem tűnt föl senkinek, de itt ez a tanár belekötött, hogy miért viselem.; Mondtam, mert festő akarok lenni. Ebből aztán vita kerekedett, végül kijelentette, hogy ha én festő akarok lenni, akkor ő elbuktat. Erre én azt mondtam, hogy ez nem fog sikerülni, és már fogtam is könyveimet a pádból, ki az ajtón, és vittem mindet egyenesen az antikváriumba. Ezzel befejeződött gimnáziumi életem, de egyszersmind elkezdődött egy újabb konfliktus: az apámmal. Abban az időben egy jómódú iparosember nem tűrhette, hogy fia ilyen hivatást válasszon: az akkori viszonyok között csavargó, kócos senkinek tartották a festőt. Valóban művésenyomor volt általánosan, ezért apám ellenezte a pályát. Igaza volt. Csakhogy nekem pedig nem volt mindegy, önszorgalomból, a magam képzésével kitanultam a vésnökmesterséget, és avval kerestem egy kis pénzt, amiből éldegéltem. Majd következett a győri Képzőművészeti Társulattal való konfliktusom, egy újságcikk miatt. írtam pár sort, hogy Rudnayról, Vaszaryról nem tudnak Győrben, ellenben a giccskereskedők szörnyűségeit halomra vásárolják. Hát ez óriási sérelem volt, ezért kizártak a Képzőművészeti Társulatból. Egyáltalán, engem mindenünnen kizártak. Azt pedig sem akkor, sem később nem értet
