Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Fabiny Tamás: Beszélgetés Borsos Miklóssal
FABINY TAMÁS Beszélgetés Borsos Miklóssal — Itt ülünk Tihanyban, e gyönyörű kert csendjében, rezgő bokrok, hajlongó fák és madarak társaságában. Mit jelent az életében ez a kert, a ház, ez a környezet, mit jelent a Balaton? — Nem véletlénül kerültünk Tihanyba. Abban az időben Európa-szerte igyekeztek a szellemi élet emberei — művészek, írók, muzsikusok — a nagyvárosokból vidékre menekülni, és lehetőleg a legősibb és történelmet hordozó helyeken szerény letelepedéshez jutni. Ebben a légkörben kerültünk mi is Tihanyba, 1942-ben. De aztán jött a háború, az épület egy része elpusztult. 48-ban újjáépítettük, s feleségemnek az alakítás során olyan kertészeti kedve és érdeklődése támadt, hogy azóta is ez tölti be az életét. Számomra pedig természetesen a nyugalmat, a munkalehetőséget és azt a szükséges vissza- vonultságot jelenti, ami nem aszketikus magány, hanem a zavartalanságnak a helye. Tihany immár több, mint negyven esztendeje azt bizonyítja, hogy alkalmas környezet a munkásságomra: akár a márványkő-faragásra, akár a rajzolásra, akár ,az életre magára. Hiszen itt mindennel találkoztam, ami fiatalkori világcsavargásom során meghatározó élményt jelentett számomra: a gazdag történelmi múlttal, a vízzel, ami a tengert pótolta, s a vitorlással. Ez utóbbival pedig együtt jár az a mámoros szabadság, amit akkor érez az ember, amikor egy közepes erősségű szélben kis vitorlással kalandozik a hullámzó vizen. Ezek a játéknak tűnő dolgok nagyon is mély, ősi emberi érzéseket vetnek föl, és teszik az ember napjait örömtelivé. — A gyökereket keresve azonban mélyebbre kell ásnunk. Míg a kiforrott művész környezetére a teremtő csend a jellemző, addig az indulásra sokkal inkább a pezsgő élet, a szellemi nyugtalanság hatott. Milyen volt egykor Nagyszeben, ahonnan indult? Mit adott önnek Erdély általában? — Az, hogy gyergyócsomafalvi szabad paraszt család unokája vagyok, s hogy így Nagyszebenben születtem, meghatározó, rendkívül gazdag háttér. Sokat köszönhetek ennek. Apám azért telepedett le Nagyszebenben, mert segéd korában bejárta Magyarországot, és egyik városban sem érezte jól magát. Szebemben viszont, a szászok nagy műveltségű, míves városában, otthonra talált. Becsületességrei és olyan légkörre lelt, ami letelepedésre késztette. Mintha Nürnbergben vagy valamelyik német míves városban születtem volna: ugyanazt a légkört képviselte a szászság. Magas műveltség, míves kultúra és rendkívüli érdeklődés a művészetek iránt. Főleg zenei ítélete volt egészen különleges. Így meg kell említenem, hogy Bartók hangversenyeire már akkor tódultak a szászok, amikor őt Pest még idegenkedve fogadta. Bar
