Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Káldy Zoltán: A nagykorúság útján. Egyházunk utolsó negyven esztendejének végigtekintése
12 KÁLDY ZOLTÁN: A NAGYKORÚSÁG ÚTJÁN sára. Az evangélium „Isten hatalma”. Ez az evangélium képes élő hitet ébreszteni, gyülekezetét, egyházat teremteni és megtartani. A nagykorúság teremtője ez az evangélium. A hit is más értékű A nagykorúság útján Isten formálta és erősítette hitünket is. Egyáltalában nem mondhatjuk, hogy a két világháború között élő evangélikus egyházban és tagjaiban csak „kicsiny hit” volt. A hit és hitetlenség vagy éppen a „kicsiny hit” megítélése egyedül Istenre tartozik. Mégis az új történelmi helyzetben az volt a tapasztalatunk, hogy nem elegendő a tradicionális vagy örökölt egyháztagság, az egyházba való „beleszületés”, hanem élő, tudatos, nagyobb teherbírású hitre van szükség, amely az evangélium meghallása nyomán ébred és ismételten belőle táplálkozik. Így az egyháztagság sem lehet egyszerűen a tradíció dolga, hanem személyes hitbeli döntésé, tudva, hogy e „döntés” mögött mindig ott van a Szentlélek Isten döntésének az elfogadása. Ez a felismerés annak az elfogadását is jelentette, hogy a régi népegyház „morzsolódása” nyomán esetleg számbelileg kevesebben leszünk. A megmaradtak hitének „értéke” azonban az egyház gazdagodását jelenti. Ez az „érett férfiúság” a „nagykorúság” hite. A nagykorúság hitéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a tolerancia, a türelmesség, melynek ellentéte a bigottság, a vakbuzgóság. A Magyar Nép- köztársaság alkotmánya „lelkiismereti szabadságot és a vallás szabad gyakorlatát” biztosítja az állampolgároknak. Egyházi törvényünk pedig „a lelki- ismereti és vallásszabadság tiszteletben tartásá”-t hangsúlyozza. Ez azt jelenti, hogy szabad hinni és szabad nem hinni. Nincs kényszer. Senkinek sem kell azt a látszatot fenntartani, hogy ő még „hivő”, amikor már nem tudja azonosítani magát a „hit dolgaival”. Ez is segíti a tisztább helyzetet. Viszont az „érett férfiúság” hitéhez hozzátartozik, hogy elfogulatlanul tiszteletben tartja a másik ember álláspontját, toleranciával viseltetik iránta, mert csak így igényelheti a „hivő álláspont” tiszteletben tartását is. A türelmes hit ajándékát is az új történelmi helyzetben kaptuk Istentől. A tágölelésű szeretet A nagykorúság útján Isten nagyobb skálájú, tágabb ölelésű szeretetre tanít- gatott bennünket, és egyben ajándékozta is ezt a fajta szeretetet. Hogy a hithez elválaszthatatlanul hozzátartozik a szeretet, ezt minden kor egyháza tanította, és ezt a szeretetet különböző intenzitásban és formában gyakorolta. Általában nem ment feledésbe évszázadok során sem Jézus parancsa: „Űj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást” (Jn 13,34). A hangsúly azonban legtöbbször az „egymáson” volt, azon, hogy maguk Jézus tanítványai szeressék egymást. Ez a szeretet gyakran volt befelé forduló és karitatív jellegű. Egyházunkat és annak tagjait Isten a befelé forduló szeretetből — amire ugyancsak szükség van — a kifelé forduló szeretetbe vitte át. Abba a szere- tetbe, amely átölel hazánkban minden embert felekezeti és világnézeti különbség nélkül, éspedig igazán és őszintén. Hogy ez mennyire nem „természetes”, kitűnik egy számomra nagyon emlékezetes esetből. Mintegy két év
