Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Káldy Zoltán: A nagykorúság útján. Egyházunk utolsó negyven esztendejének végigtekintése
KÁLDY ZOLTÁN: A NAGYKORÚSÁG ÚTJÁN 11 Űtban a nagykorúság felé Meg vagyok róla győződve, hogy a „történelemformáló Isten” azért helyezte 40 évvel ezelőtt egyházunkat új történelmi körülmények közé, hogy itt a nagykorú keresztyén életre nevelhessen bennünket. Valljuk, hogy Isten min- denekfelett való „nevelő eszköze” az ö szent igéje. Ezt nem pótolhatja semmi sem. Isten a külső körülményeket, a kontextusokat is fel tudja használni az ő iskolájában népe javára. E megállapítás mögött nincs valamiféle „történeti teológia”, mert nem a külső körülményekből haladunk az ige felé, hanem fordítva: az igéből kapunk világosságot a külső körülmények mélyebb megértésére. Mit is tanultunk meg eddig az új történelmi körülmények között a nagykorúság útján? Isten nagyobb, mint hittük Ez a legnagyobb tapasztalatunk. Korábban inkább csak „tudtuk”, hogy Isten nagy. Most megtapasztaltuk, éspedig napról napra. Ahogy a sír partján az elsüllyedés előtt álló nemzet megmenekült, amögött ott volt a „történelemformáló Isten” ereje és terve. Ezzel együtt egyházunkat is nemcsak lábra kellett állítani, mint egy elesett embert, hanem mint egykor Lázárt, fel kellett támasztani és mint Ezékiel látta, a csontokhoz lelket kellett adni. Aztán ezt az egyházat be kellett vinni új társadalmi, gazdasági és politikai körülmények közé, melynek vezetői igen sok negatív tapasztalattal rendelkeztek az egyház két világháború közötti tevékenységéről, és akiknek ideológiája ellentétben volt az egyház teológiájával. Itt kellett az egyháznak helyet, utat és szolgálatot biztosítani. A „változásra várókat” ki kellett józa- nítania. Az elindulás után tizenegy-tizenkét évvel később a visszafelé menőket újra előre kellett lendíteni, mint egykor a vándorló Izraelt. Aztán újra csak megtartani, újra megerősíteni és újra tovább vezetni. Egy polgári társadalomban élő egyház kényelmesebb helyzetben ritkábban juthat el Isten ilyen megismerésére. Ez a nagykorúsághoz tartozik. Az evangélium is hatalmasabb Az új történelmi körülmények rákényszerítették az egyházat arra, hogy az eddiginél alaposabban vizsgálja meg „alapjait”. Erre azért is szükség volt, mert az egyház kezéből és hóna alól kiestek azok a mankók, melyek a „keresztyén Magyarországon” külső támaszt adtak fennmaradásához: a „keresztyén társadalom”, a kötelező iskolai hitoktatás, kötelező egyházi adó (szükség esetén annak állami behajtása), egyházi földbirtokok, egyházi iskolák stb. A társadalom nem volt többé „keresztyén”, az iskolai hitoktatás és egyházi adó nem volt kötelező, a földbirtokok nem maradtak egyházi kézben, és egyházunknak nem maradt iskolája. Az egyházi „megtartó” tradíció ereje is egyre gyengült. Hogyan tud tovább egzisztálni az egyház? Bármilyen értéket is képviseltek ezek a „mankók”, kitűnt, hogy ezek nélkül is tud létezni az egyház. Jézus Krisztus evangéliuma elegendő az egyház megtartá
